Nemrég egy 82 éves asszonyt egy New York-i idősek otthonában halottnak nyilvánítottak, később a temetkezési vállalat munkatársai mégis életben találták.
Ezt megelőzi egy hasonló iowai eset, ahol egy 66 éves, korai demenciában szenvedő nőt nyilvánított halottnak egy ápoló, majd amikor a temetkezési vállalat személyzete kinyitotta a hullazsákot, levegő után kapkodva találtak rá. Szerencsére ezek az esetek nagyon ritkák, a tőlük való félelem azonban zsigeri. Ez magyarázatot adhat egy régi tengerészeti szokásra is: amikor egy halott tengerész vászonlepelét varrták, a vitorlakészítő az utolsó öltést az elhunyt orrán keresztül végezte.
A vitorlavászon tűjének átdöfése az orron feltételezhetően elég erős inger volt ahhoz, hogy felébreszthessen minden olyan matrózt, aki még életben volt.
Ez is érdekelhet: Kitartás és élni akarás − 7 csodálatos történet túlélőkről
A halál megállapítása manapság szerencsére sokkal kevésbé brutális. A szív- és légzéshangok bizonyos időn át tartó hiánya, a fixált, kitágult pupillák jelenléte és az, hogy az illető nem reagál semmilyen ingerre, azt jelenti, hogy az illető elhunyt.
Minden orvost megtanítanak arra, hogyan kell ezt elvégezni. Ám sajnos előfordult már, hogy a halál beálltát ezzel az eljárással állapították meg, de a beteg utána még életjeleket mutatott.
Egy felületes, szórakozott vizsgálat könnyen vezethet ahhoz, hogy nem hallják a szívhangokat, és nem veszik észre a felszínes, ritka légzéseket. És van néhány gyógyszer is, amely megnehezítheti a feladatot.
A nyugtató gyógyszerek megvédik az agyat a károsodástól, és ezt használják ki a nagyobb műtéti beavatkozásoknál alkalmazott altatásban, különösen akkor, ha egy időre le kell állítani a keringést. A nyugtatók túladagolása azonban csökkenti a reakciókészséget, a légzést és a keringést, miközben védi az agyat az oxigénhiánytól. Később, ahogy a gyógyszer kiürül a szervezetből, a személy felébredhet. A diaszpám (Valium) és az alprazolám (Xanax) egyaránt okozott már olyan eseteket, amikor valakit tévesen halottnak nyilvánítottak.
Ha tovább olvasnál: Amikor a szerelem öl − 5 botrányos haláleset a történelemből
Fotó: Shutterstock
Bizonyos toxinok is hasonló hatással bírnak. A Bokor nevű vudu-gyakorlók például kis dózisú, gömbhalból származó tetrodotoxint tartalmaztak porokat adtak az áldozatoknak, hogy megbénítsák az áldozatot, akit aztán feltehetően elraboltak a temetés előtt és rabszolgasorba taszítottak.
A hideg vízbe merítés szintén a halál illúzióját keltheti, mivel lelassítja a szívverést. A vízben eltöltött hosszabb idő után a túlélés jól dokumentált.
A sürgősségi orvoslásban régóta tanítják, hogy a vízbe fulladt beteg halála nem bizonyított, amíg fel nem melegítik.
Jó neurológiai felépülésről számoltak be akár 70 percig tartó hideg vízbe merülés után is.
Az ájulás is megtévesztheti az igazoló orvost. Az ájulás során a vagus ideg (a test leghosszabb agyidege) aktiválódik, ami lelassítja a szívet és csökkenti a vérnyomást. Ez lehet a magyarázata egy Hondurasból jelentett szomorú esetnek is. Egy terhes tinédzserről azt hitték, hogy halálos sokkot kapott, miután lövéseket hallott a szomszédságában. Egy nappal a temetése után azonban sikoltozást hallottak a sírjában − könnyen lehet, hogy hosszan tartó ájulás után ébredt fel.
Forrás: Science Alert
