A tudósok már régóta tudják, hogy a csecsemő- és gyermekkorban szerzett tapasztalatok fontos szerepet játszanak abban, hogy miként érik az agyunk, és hogyan viselkedünk felnőttként. De eddig nehéz volt kideríteni, hogy ez miért történik.
Az elmúlt 15 évben Tallie Z. Baram professzor és csapata a gyermeki agy fejlődését tanulmányozták, hogy azonosítsák, a korai élettapasztalatok milyen aspektusai befolyásolják az agy érését.
A nemrégiben közzétett,állatokon és embereken végzett vizsgálat eredményeit összefoglaló tanulmányukban azt találták, hogy a kiszámíthatatlan vagy következetlen szülői viselkedés megzavarhatja a gyermek érzelmi agyi áramköreinek fejlődését.
Ez a gyermek későbbi életében a mentális betegségek és a kábítószerrel való visszaélés fokozott kockázatához vezethet.
Ahhoz, hogy kiderítsék, milyen jelek befolyásolják az agy érzelmi rendszereinek fejlődését, az agy érzékszervi rendszereinek, például a látás és a hallás fejlődését vették alapul.
A környezeti jelek fontosak az érzékszervek fejlődésében. Például, ha egy csecsemő nem lát megfelelően, mert súlyosan lusta a szeme, egész életére szóló látási hiányosságok alakulhatnak ki nála. Hasonlóképpen, ha egy csecsemő a gyakori fülgyulladás miatt nem képes felismerni a mindennapi hangok mintázatát és sorrendjét, élethosszig tartó hallásproblémák alakulhatnak ki.
Mivel gyakran a szülők az elsődleges forrásai azoknak az információknak, amelyeket a csecsemő és a kisgyermek a környezetéből kap, a kutatók úgy gondolták, hogy észszerű feltételezni, hogy a szülői jelzések döntő fontosságúak az agy fejlődésében.
Az évtizedek során végzett korábbi kutatások azt találták, hogy a gondviselő viselkedése és az, hogy mennyire reagál a gyermeke igényeire, fontos a gyermek érzelmi fejlődése szempontjából. A válaszok hiánya, például elhanyagolásból adódóan, az érzelmi problémák későbbi növekedésével járt együtt.
Míg számos tanulmány a „pozitív" vagy „negatív" szülői viselkedésnek a gyermek agyának fejlődésére gyakorolt hatására összpontosított, a kutatók kevés figyelmet fordítottak a viselkedésmintákra, illetve a szülő kiszámíthatóságára és következetességére.
A tudósok szerint az a szülő kiszámítható és következetes, aki ugyanúgy reagál az új helyzetekre, például amikor a gyermeke enyhén elesik vagy új játékot kér. Hosszú távon a kiszámíthatóság azt is jelenti, hogy a gyermek tudja, ki megy érte az iskolába, és mikor számíthat például ebédre vagy vacsorára.
Vizsgálatokat először egereken és patkányokon végezték, hogy korlátozzák a környezetben a fészeképítéshez rendelkezésre álló anyag mennyiségét, illetve, hogy megfigyeljék, hogyan viselkednek az anyák a kölykeikkel szemben, megváltoztatva ezzel az utódaik felé irányuló aktivitási mintáikat.
Ezután embereken végeztek vizsgálatokat, megfigyelve, hogy az anyák hogyan viselkedtek strukturált játékfoglalkozásokon, és hogy a cselekvési mintáik hogyan befolyásolták gyermekeik érzelmi és kognitív fejlődését.
Hogy számszerűsítsék az anyák viselkedését, a foglalkozásokon megmérték, hogy az egyik viselkedés milyen mértékben jelzi előre a következőt. Például az, hogy egy anya milyen valószínűséggel beszélt a gyermekéhez és mutatott neki egy játékot, jó előrejelzője volt annak, hogy milyen gyakran vette fel a gyermekét. A szülői magatartás és a környezet más aspektusait, például a társadalmi-gazdasági státuszt is kontrollálták. a gyermekek fejlődését kognitív és érzelmi tesztek, valamint viselkedési kérdőívek segítségével vizsgálták.
Az állat- és emberkísérletek során azt találták, hogy a kiszámítható szülői viselkedésminták a későbbi életükben jobb érzelmi és kognitív működéshez vezettek a gyermekeknél. Bár vizsgálataik elsősorban az anyákra összpontosítottak, nagyon valószínű, hogy ugyanezek az elvek az apákra is érvényesek.
Baramék eredményei azt sugallják, hogy nem csak a „pozitív" vagy „negatív" szülői magatartás befolyásolja a gyermek fejlődését. Ugyanilyen fontos a gyermek agyi fejlődése szempontjából, hogy a szülei kiszámítható és következetes módon gondoskodjanak róla.
Számos, a szülők által nem befolyásolható kedvezőtlen körülmény, például a szegénység, a háború és a migráció, hatással lehet a gyermek fejlődésére. Ha azonban tisztában vannak azzal, hogy a kiszámítható és következetes viselkedés milyen szerepet játszik az agy fejlődésében, az segíthet a szülőknek optimális környezetet teremteni a gyermekük számára az érzelmi fejlődés során.
Forrás: Science Alert
