Azt biztosan tudjuk, hogy akár már csak néhány évtizeddel korábban is nagyon furcsa gyereknevelési szokásokkal találkozhatunk. Azt viszont kevesen tudják, hogy rengeteg ilyen szokást tartottak fenn évtizedekig, és minél korábbra megyünk vissza az időben, annál több ilyen furcsaságot találhatunk.
Állóka „állószék" az udvaron (Csicsó, v. Komárom m., ezerkilencszázharmincas évek) Fotó: Magyar Néprajzi Lexikon
Néhány ilyen szokás már-már szadistának is tűnhet mai szemmel, amit akkor teljesen természetességgel alkalmaztak.
A járóka, mint gyerekmegörző
„Áll, mint katiban a gyerek."
Ez a mondás arra utal, hogy a járókában való állás tulajdonképpen egy gyerektartó alkalmatosság, hívták állókának is, néprajzi múzeumok többtucatnyit őriznek belőle. Ahogy a gyerek már elkezdett totyogni, ebbe a lyukas sámlira emlékeztető eszközbe rakták, hogy ne legyen láb alatt, és ne kelljen érte futkorásznia az anyjának. Valamelyik állókába még ételtartó mélyedést is vájtak.
Pórázon tartott gyerekek
Régebben tehetős, arisztokrata családoknál teljesen bevett szokás volt kötelek vagy erős szalag segítségével féken tartani a gyereket. A póráz szerepe kettős volt: egyrészt neki sem iramodhatott a gyerek, másrészt, a járni tanulásnál fel tudták húzni, ha leült volna a gyerek.
Fogzásra kokain, nyűgösségre morfin
1850-es években Mrs. Winslow nyugtató szirupja, amit úgy hirdettek teljesen veszélytelen, és csendes alvást garantált. Lloyd kokaincseppjei szintén népszerűek voltak a fogzásra. Magyarországon a paraszti kultúrában a mákgubó héjából főtt teát használták nyugtatóként.
(forrás: Éva magazin)
