A gyermekkori stressz a felnőttkorban a depresszió nagyobb kockázatának teheti ki az embert – derül ki egy kutatásból.
A korai életkori stressz befolyásolhatja a DNS kifejeződését, és érzékenyebbé teheti a szervezetet a felnőttkori stresszre. A következtetések egy egereken végzett epigenetikai vizsgálatból származnak. A tanulmány az egerek DNS-ét szabályozó molekulák hatását vizsgálta.
A kutatók megállapították, hogy a korai életükben stressznek kitett egerek nagyobb valószínűséggel mutatták a depresszió jeleit, amikor felnőttként is stressznek voltak kitéve. A változások genetikai különbségekhez is kapcsolódtak – olvasható a tanulmányt röviden szemléző PsyBlog oldalán.
Munkánk a stressz molekuláris alapjait azonosítja egy érzékeny fejlődési ablakban, amely programozza az egér felnőttkori stresszre adott válaszát. Felfedeztük, hogy az egerek anyai gondoskodásának megzavarása több száz gén szintjének megváltozását idézi elő a VTA-ban (ami a dopaminszintért felelős - a szerk.), ami ezt az agyi régiót depresszióhoz hasonló állapotra készíti elő, még mielőtt viselkedésbeli változásokat észlelnénk.
– mondta Dr. Catherine Peña, a tanulmány vezető szerzője.
Lényegében ez az agyi régió kódol egy élethosszig tartó, látens depresszióra való hajlamot, amely csak azután derül ki, miután a szervezet újra stresszel találkozik a későbbiekben.
A kutatók szerint az egereken végzett kísérletek hasznosak lehetnek a korai életkori stresszből eredő fokozott depressziós kockázat megértéséhez, és megnyithatja az utat a hasonlóan részletes kísérletekhez az emberi vizsgálatokban.
