Az emberek az élelmiszerre általában kalóriaként, energiaként és táplálékként gondolnak. A legújabb bizonyítékok azonban azt sugallják, hogy az ételek beszélnek a genomunkkal is, amely a genetikai tervrajz, amely a test működését egészen a sejtszintig irányítja.
Az ételek és a gének közötti kommunikáció hatással lehet az egészségre, a fiziológiára és a hosszú élettartamra. A nutrigenomika nevű tudományterület középpontjában az az elképzelés áll, hogy az ételek fontos üzeneteket közvetítenek az állatok genomja felé. Ez a tudományág még gyerekcipőben jár, és sok kérdést továbbra is rejtély övez. De hogyan alakul át a táplálék biológiai utasítássá?
Ne feledjük, hogy a táplálék makrotápanyagokból áll. Ezek közé tartoznak a szénhidrátok, vagy cukrok, a fehérjék és a zsírok. Az ételek tartalmaznak mikrotápanyagokat is, például vitaminokat és ásványi anyagokat. Ezek a vegyületek és bomlástermékeik képesek a genomban található genetikai kapcsolókat működésbe hozni. A házunkban a fény intenzitását szabályozó kapcsolókhoz hasonlóan a genetikai kapcsolók határozzák meg, hogy egy bizonyos géntermékből mennyi termelődjön. A méhpempő például olyan vegyületeket tartalmaz, amelyek a királynő szerveinek kialakításához és szaporodási képességének fenntartásához szükséges genetikai kapcsolókat aktiválják.
Emberekben és egerekben a húsokban és halakban bőségesen előforduló metionin aminosav melléktermékei ismertek arról, hogy befolyásolják a sejtek növekedése és osztódása szempontjából fontos genetikai tárcsákat. A C-vitamin pedig azáltal játszik szerepet egészségünk megőrzésében, hogy megvédi a genomot az oxidatív károsodástól; elősegíti továbbá azon sejtpályák működését, amelyek képesek a genomot kijavítani, ha az mégis megsérülne. A táplálkozási információ típusától, az aktivált genetikai vezérléstől és az azt befogadó sejttől függően az ételek üzenetei befolyásolhatják a jólétet, a betegségek kockázatát, sőt az élettartamot is.
Fontos azonban megjegyezni, hogy eddig a legtöbb ilyen vizsgálatot állati modelleken, például méheken végezték. Érdekes, hogy a tápanyagok azon képessége, hogy megváltoztassák a genetikai információk áramlását, generációkon átívelhet. A vizsgálatok azt mutatják, hogy embereken és állatokon a nagyszülők étrendje befolyásolja a genetikai kapcsolók aktivitását, valamint az unokák betegségkockázatát és halálozását. Az élelmiszerre, mint egyfajta biológiai információra való gondolkodás egyik érdekes aspektusa, hogy új értelmet ad a tápláléklánc gondolatának. Ha ugyanis a testünket befolyásolja az, hogy mit ettünk, egészen molekuláris szintig , akkor az, hogy az elfogyasztott táplálék mit evett, szintén hatással lehet a genomunkra.
Például a fűvel táplált tehenek tejéhez képest a gabonával táplált szarvasmarhák teje más mennyiségű és típusú zsírsavakat, valamint C- és A-vitamint tartalmaz . Így amikor az emberek ezeket a különböző típusú tejet isszák, sejtjeik is különböző táplálkozási üzeneteket kapnak. Hasonlóképpen, az emberi anya étrendje megváltoztatja az anyatejben található zsírsavak, valamint az olyan vitaminok szintjét, mint a B-6, B-12 és folsav. Ez megváltoztathatja a baba saját genetikai kapcsolóihoz érkező táplálkozási üzenetek típusát, bár az, hogy ez hatással van-e a gyermek fejlődésére, egyelőre nem ismert.
És talán tudtunk nélkül mi is részei vagyunk ennek a táplálékláncnak. A táplálék, amit megeszünk, nem csak a sejtjeink genetikai kapcsolóit babrálja, hanem a beleinkben, bőrünkben és nyálkahártyánkban élő mikroorganizmusokét is. Az élelmiszerek hozzáadott összetevői szintén megváltoztathatják a sejteken belüli genetikai információáramlást. A kenyereket és gabonaféléket folsavval dúsítják, hogy megelőzzék az e tápanyag hiánya által okozott születési rendellenességeket.
Egyes tudósok azonban azt feltételezik, hogy a folsav magas szintje más, természetesen előforduló mikrotápanyagok, például a B-12-vitamin hiányában hozzájárulhat a vastagbélrák gyakoribb előfordulási gyakoriságához a nyugati országokban, valószínűleg a növekedést szabályozó genetikai útvonalak befolyásolásával.
Ez igaz lehet az élelmiszerek csomagolásában található vegyi anyagokra is.
A biszfenol A vagy BPA, a műanyagban található vegyület az emlősökben olyan genetikai tárcsákat kapcsol be, amelyek kritikusak a fejlődés, a növekedés és a termékenység szempontjából. Egyes kutatók például azt gyanítják, hogy mind az emberekben, mind az állatmodellekben a BPA befolyásolja a szexuális differenciálódás korát és csökkenti a termékenységet azáltal, hogy a genetikai kapcsolók nagyobb valószínűséggel kapcsolnak be.
(Forrás: ScienceAlert)
