A halál nem egy történés, hanem egy hosszabb folyamat biológiailag.
A legtöbb tanulmány azt tippeli, hogy miután leállt a szív, az agy is leáll vele együtt. Ugyanakkor most a UIC egyetem kutatói legújabb tanulmánya szerint ez koránt sem igaz. Amikor meghalunk, az sokkal inkább egy folyamat biológiailag, mintsem egy kapcsoló lenne, ami élőből egyből halottá válik.
A kutatók először arra lettek figyelmesek, hogy némelyik agyszövet műtétek után nem úgy viselkedik, mint tanulmányok szerint kellene neki. Jeffrey Loeb, a kutatásról készült tanulmány egyik szerzője ezt mondta erről:
Úgy döntöttünk, hogy csinálunk egy halál szimulációs kísérletet, megvizsgálva azt, hogyan reagálnak az emberi gének ilyenkor az első 24 órában frissen begyűjtött agyszövetekkel, ahol reprodukáltuk a szöba hőmérsékletével a halál utáni testhőmérsékletet.
Végül arra jutottak, hogy az agyszöveteket alapvetően három kategóriára sorolhatjuk. Az agyúnk nagyjából 80%-a többnyire nem csinál semmit halálunk után, az emlékeinkért felelős része pedig elkezd lebomlani az első 24 órában. Van viszont az agyunknak bizonyos zombigénjei, ami halálunk után válnak csak igazán aktívvá.
Ezek a sejtek főleg azért felelnek, hogy ha károsul az agyunk oxigénmegvonás vagy agyvérzés miatt, akkor kvázi kitakarítson utána. Vagyis miután meghalunk, agyunk egy része megáll a működésben, egy másik része pedig elkezd lebomlani, de akad egy része, aminek gyakorlatilag az a feladata, hogy halálunk után lekapcsolja a villanyokat. Ilyenkor ezek a sejtek rögtön aktivizálódnak és befejezik azt a folyamatot, amit halálnak nevezünk.
(Forrás: Big Think)
