Az 538,8 millió évvel ezelőtti kambrium-kori robbanás óta − amikor a ma ismert állatfajok nagy része kialakult − öt nagy tömeges kihalási esemény csökkentette az összes kis és nagy élőlény biológiai sokféleségét.
Tavaly amerikai kutatók bizonyítékot tettek közzé egy korábbi, körülbelül 550 millió évvel ezelőtti, az ediakár néven ismert időszakról − írja a Science Alert. Bár az óceánokban már akkor is hemzsegett néhány ismerős állat, például szivacsok és medúzák, a biológiai történelem e korai időszakának legtöbb élőlénye ma már idegen számunkra. Sok állat puha testű volt, némelyikük úgy nézett ki, mint egy növényszál, másoknak páncéljuk volt.
Ha tovább olvasnál: A tudósok szerint megkezdődött a 6. tömeges kihalás
Scott Evans, a Virginia Tech paleobiológusa és munkatársai összeállították a világ minden tájáról származó, az ediakárból származó, ritka fosszíliák adatait. Azt találták, hogy a biológiai sokféleségben korábban észlelt hirtelen eltolódások nem pusztán mintavételi torzítások voltak. Mivel a puhább testrészek jellemzően nem fosszilizálódnak olyan könnyen, mint a keményebb, ásványi anyagokkal átszőtt anatómiai részek, a kutatók általában azt gyanították, hogy a puha testű állatok viszonylagos hiánya az ediakarán későbbi szakaszaiban egyszerűen a konzerválódás elmaradásának az eredménye.
A globális fosszilis feljegyzések azonban mást mutatnak.
A kutatócsoport megállapította, hogy az ediakarán korábbi és középső szakaszai, az Avalon (575-560 millió évvel ezelőtt) és a Fehér-tengeri szakasz (560-550 millió évvel ezelőtt) között összességében nőtt a biológiai sokféleség.
Ez is érdekelhet: 30 millió éve is volt egy tömeges kihalás, csak nem tudtunk róla
Fotó: Shutterstock
E két időszak között több kisebb mozgékony állat jelent meg, amelyek a tengerfeneket uraló mikrobiális szőnyegekkel táplálkoztak. Korábban sok állat helyhez kötött szűrőtáplálék volt. A táplálkozási módok nem változtak ilyen módon a Fehér-tenger és az utolsó, Nama néven ismert szakasz (550-539 millió évvel ezelőtt) között. Inkább úgy tűnt, hogy a fajok megdöbbentő 80 százaléka eltűnt az ediakarán e két szakasza között.
Korábbi kutatások szerint ez a csökkenés a mozgékony, földbe ásó vagy nyomkövületeket hagyó állatoknak köszönhető, amelyek alaposan megváltoztatták a környezetet, és lassan felváltották a helyhez kötött szűrő táplálkozókat. Ez az újabb bizonyíték azonban azt sugallja, hogy nem ez volt a helyzet.
A táplálkozási módok és életmódok minden típusa hasonló veszteséget szenvedett el, és a korábbi Fehér-tengeri szakaszból ismert 70 csoportból mindössze 14 nemzetség maradt meg a Nama-ban.
Ha több újonnan kifejlődött faj vette volna át a helyét, akkor az új és a régi fajok között időbeli átfedés is lehetett volna. Erre azonban nem találtak bizonyítékokat, ami kizárja a biotikus cserét.
A kihalási eseményt túlélő és a Nama-korszakban megmaradt Fehér-tengeri állatok közül sokan nagyméretű szervezetek voltak, amelyeknek nagy volt a felület/térfogat aránya. Ez annak a jele lehet, hogy ezek az állatok alkalmazkodtak az óceáni oxigénszint csökkenéséhez.
A közelmúltban geokémiai bizonyítékok is alátámasztották ezt az elképzelést: egy 2018-as tanulmány kiterjedt óceáni anoxiára utaló jeleket talált, amely az ediakarán végén a tengerfenék több mint 20 százalékát borította.
Így az adatok alátámasztják az ediakaráni biotikus fluktuáció és a környezeti változások közötti kapcsolatot, hasonlóan a geológiai feljegyzésekben szereplő más nagy tömeges kihalásokhoz.
