Ezeknek a saját Naprendszerünkben együtt keringő világoknak a vizsgálata segíthet megjósolni az extrasoláris rendszerekben való előfordulást.
A Naprendszeren kívül még nem találtak társbolygókat, más néven trójaiakat. Ez egy új tanulmány szerint furcsa dolog, hiszen hazánkhoz közelebb folyamatosan találkozunk velük. Naprendszerünk tele van trójaiakkal, az aszteroidák a nagyobb bolygókkal (például a Jupiterrel) azonos pályán keringenek a Nap körül, mintegy 60 fokkal a bolygó előtt és mögött. De az is lehet, hogy az árapályerők megváltoztatják a nagyobb világok, például egy exobolygó pályáját.
Míg a trójai pályájú exobolygók kialakulhatnak, a SETI (Földönkívüli Intelligencia Kutatása) Intézet által vezetett tanulmány szerint a nagyobb, rövid periódusú pályájú világokat a közeli csillag gravitációs erői taszítják ki a pályájukból. A kilökődés után a trójaiak vagy a csillaggal, vagy egy nagyobb bolygóval ütköznek.
A tanulmány hatással van a jelenlegi 5000 exobolygóból álló katalógusunkra, amely többnyire azokat a világokat tartalmazza, amelyek közel vannak a szülőcsillagukhoz, mert ezeket könnyebb észlelni (vagy azért, mert a mi szemszögünkből nézve könnyebb őket megfigyelni, ahogy a csillagon keresztül haladnak, vagy azért, mert a gravitációs rántásuk kicsit erősebb a csillagra.)
Más szóval, a trójaiak talán léteznek, de a jelenlegi technikákkal még nem észlelhetők. Másik lehetőség, hogy a trójaiak a világegyetem relatív korához képest elég gyorsan eltávolodnak a rendszerükből, így nehezebb észrevenni őket. A földlakók a Föld és a Hold közötti kölcsönhatás miatt szökőár-súrlódást tapasztalnak - mutatott rá a SETI sajtóközleményében. Az árapály lelassítja a Föld forgását, és a Holdat a Földtől távolabbra mozgatja.
Az új tanulmány ezt a súrlódást általánosítja olyan elméleti exobolygórendszerekre, amelyekben kettőnél több égitest van, feltételezve, hogy egy csillag, egy gázóriásbolygó és egy kőzetbolygó mozog a Lagrange-pontok, vagyis a több világ közötti gravitációsan stabil területek körül. Az elemzés szerint a csillag és az óriásbolygó árapálya a Föld méretű bolygóra együttesen hatva instabillá tenné annak pályáját.
A kisbolygó pályájának oszcillációi - áll a közleményben - ovális alakból banán alakúvá változnának, és végül kitörnének a közös pályáról, ütközve vagy a csillaggal, vagy az óriásbolygóval. Bár az árapályerők kidobhatják a trójaiakat, mielőtt megfigyelhetnénk őket, még mindig lehetnek olyanok, amelyek fiatalabb rendszerekben vannak és megfigyelhetők. A trójaiak viselkedéséről a NASA repülés közbeni küldetése is több felvilágosítást adhat. A Lucy tavaly októberben indult útnak, hogy közelről vizsgálja meg a trójai aszteroidákat.
(Forrás: Space.com)