Több távcső adatait felhasználva a tudósok felhőket észleltek egy exobolygón, amely mintegy 520 fényévre van a Földtől. A megfigyelések olyan részletesek voltak, hogy az eddigi legnagyobb pontossággal még a felhők magasságát és a felső légkör szerkezetét is meg tudták állapítani.
A 2016-ban felfedezett WASP-127b egy forró gázóriás, amely olyan közel kering a csillagához, hogy egy év mindössze 4,2 földi napnak felel meg. Az exobolygó mérete 1,3-szorosa, tömege azonban csak 0,16-szorosa a Jupiterének.
Ez azt jelenti, hogy az égitest légköre nagyon vékony, vagyis tökéletesen alkalmas arra, hogy a tudósok megpróbáljuk elemezni a bolygó csillagából átáramló fény alapján.
Ennek érdekében a kanadai Montréali Egyetem csillagászának, Romain Allartnak a vezetésével egy kutatócsoport kombinálta a Hubble űrteleszkóp infravörös adatait és a földi VLT (Very Large Telescope) távcső-rendszer ESPRESSO műszerének optikai adatait, hogy betekintsenek a WASP-127b légkörének különböző magasságaiba.
Először – ahogyan azt már korábban is tapasztaltuk az ilyen típusú bolygókon – nátrium jelenlétét észleltük, viszont sokkal alacsonyabb magasságban, mint amire számítottunk. Másodszor, az infravörös tartományban erős vízgőzjelek voltak, de nem a látható hullámhosszon. Ez arra utal, hogy az alacsonyabb szinteken lévő vízgőzt a látható hullámhosszon átlátszatlan, de az infravörösben átlátszó felhők árnyékolják
– nyilatkozta Allart.
Az exobolygók légkörének összetételét kiszámítani nem egyszerű dolog. Ez azért van, mert a legtöbb ilyen égitestet nem látjuk közvetlenül; a jelenlétükre a gazdatest csillagukra gyakorolt hatásuk alapján következtetünk. Az egyik ilyen hatás a halványodás és fényesedés: amikor az exobolygó elhalad közöttünk és a csillag között, utóbbi fénye halványodik.
Ha ezt elégszer és rendszeresen teszi, akkor ez minden valószínűséggel annak a jele, hogy a csillag körül egy exobolygó kering. Amikor a csillagfény áthalad az exobolygó légkörén, a spektrum hullámhosszai elnyelődhetnek, ezeket a jeleket abszorpciós vonalaknak nevezzük, és dekódolhatjuk őket, hogy lássuk, mi van a légkörben.
Allart és csapata is ezt tette, és nagy felbontású abszorpciós adatok segítségével leszűkítették a felhők magasságát egy meglepően alacsony felhőrétegre, amelynek légköri nyomása 0,3 és 0,5 millibar között van.
A felhők összetételét még nem ismerjük, csak azt, hogy nem vízcseppekből állnak, mint a Földön. Az is fejtörést okoz nekünk, hogy a nátriumot miért egy váratlan helyen találjuk ezen a bolygón. A jövőbeli vizsgálatok segítenek majd abban, hogy ne csak a légkör szerkezetét, hanem a WASP-127b-t is jobban megértsük.
Forrás: ScienceAlert
