A Bostoni Egyetem kutatói olyan tudományos áttörést értek el, amely megmagyarázza az emberi vonzalom miértjeit és rávilágít a központi mozgatórugójára.
A tudósok munkájuk során az úgynevezett „hasonlóság-vonzalom" jelenségére mutattak rá, amely szerint hajlamosabbak vagyunk kedvelni azokat az embereket, akik hasonlóak hozzánk, osztoznak az érdeklődési körünkben, az általunk kedvelt, vagy a szerintünk éppen nem rokonszenves dolgok megítélésében – írja az Interesting Engineering.
Charles Chu egyetemi adjunktus egy tanulmánysorozatban tesztelte ezt az elméletet, elemezve azokat a körülményeket, amelyek kialakítják bennünk, hogy éppen vonzódunk-e az adott személyhez vagy sem.
A kutatás feltárt egy tényezőt, amelytől függhet a vonzalom ténye. Ez az, amit a pszichológia tudománya önesszencialista érvelésnek hív. Ez egy olyan pszichés folyamat, amikor azt képzeljük, hogy van valamilyen mély, belső magunk, esszenciális lényegünk, amely alakítja azt, hogy kik is vagyunk valójában.
Ez is érdekelhet: A szerelem fejlődése, avagy hogyan lehet a törődésből evolúciós előnyt varázsolni?
Fotó: Matt Nelson/Unsplash
Amint találkozunk valakivel, akinek az érdeklődési köre megegyezik a miénkkel, azonnal kapcsolatba lépünk vele, mert feltételezzük, hogy több közös jellemvonással is rendelkezünk, beleértve az általános világnézetet is. Ez a gondolkodás – miszerint mindenkinek van egy mögöttes lényege – oda vezet, hogy ha van már egy közös elem, tulajdonság, akkor biztosan az egész mélyen gyökerező lényünk is meg fog egyezni a többi jellemvonásban is – állítja a tanulmány.
Chu kutatásai azonban arra is erősen rámutatnak, hogy korlátozhat minket a partnerválasztásban, ha csupán egy-két közös érdeklődési kör miatt nem kapcsolúdunk valakihez, holott esélyes lehet, hogy sok más szempontból kompatibilis velünk a másik, és nagyobb részt hasonlítunk is.
Ezt is olvasd el: A szerelem mint őrület ─ tudományos tények a szerelem útvesztőjében
Mindannyian nagyon összetettek vagyunk. De csak a saját gondolatainkra és érzéseinkre van teljes rálátásunk, mások elméje gyakran rejtély számunkra. Ez a munka azt sugallja, hogy gyakran a saját énképünkkel töltjük ki mások elméjének üres helyeit, és ez néha indokolatlan feltételezésekhez vezethet bennünket.
– magyarázta Chu.
A kutatást az Amerikai Pszichológiai Társaság Journal of Personality and Social Psychology című folyóiratában tették közzé.
