A régészek először térképezték fel Rungholt elveszett városát.
A legenda szerint az egykor virágzó várost, amely ma Észak-Németország partjainál fekszik, egyetlen éjszaka alatt elnyelte az Északi-tenger egy heves vihart követően, büntetésül lakói bűneiért. A néphit szerint ezek közé a bűnök közé tartozott a részegség, az istentelenség és a gazdagság fitogtatása - írja a Business Insider.
Ez is érdekelhet: Ókori Egyiptom: megtalálták az elveszett aranyvárost
A történetek szerint a bőség erkölcstelen élethez vezetett, a vég pedig karácsony táján következett be, amikor egy csapat részeges fiatal megpróbált egy papot arra kényszeríteni, hogy egy disznónak adja meg az utolsó kenetet egy helyi fogadóban.
A pap bement a templomba, imádkozott és kérte Istent, hogy büntesse meg a fiatalokat. Másnap elhagyta a várost, és nem sokkal később lecsapott a nagy vihar, amely eltörölte Rungholtot a föld színéről. A középkori legendák szerint harangtornyának hangját az Északi-tenger mélyéről is hallani lehetett.
Ha tovább olvasnál: Kiderült, kiket rejt a 7000 éves szlovák tömegsír
Fotó: BuzzClips News
Míg egyes történészek megkérdőjelezték, hogy a város a mítoszokon kívül valaha is létezett-e, a friss kutatások a jelentés szerint ennek az „északi Atlantisznak" a maradványait tárták fel a Watt-tengerben.
A kieli Christian-Albrecht Egyetem régészei a ma Südfall néven ismert sziget körül mintegy 1,9 kilométer hosszúságú középkori halmokat találtak, miután geofizikai felméréssel feltérképezték a területet.
Az iszapdombok alatt rejtőző településmaradványokat először lokalizálták, majd feltérképezték különböző geofizikai módszerekkel, például mágneses gradiometriával, elektromágneses indukcióval és szeizmussal
− számol be a kutatásról Dennis Wilken, a Kieli Egyetem geofizikusa a sajtóközleményben.
A kutatás szerint az új leletek között egy kikötő, egy nagy templom alapjai és vízelvezető rendszerek is szerepeltek.
A sajtóközlemény szerint az árterületen végzett vizsgálatok továbbra is „jelentős új leleteket hoztak napvilágra", és páratlan betekintést nyújtottak az észak-fríz nép életébe. A kutatók azonban az idővel szemben dolgoznak, mivel a körülmények folyamatosan emésztik fel a maradványokat.
A középkori településmaradványok már így is erősen erodálódtak, és gyakran csak negatív lenyomatokként észlelhetők.
