Az Elveszett Város több tízezer éven át az élet kitartó erejéről tett tanúbizonyságot, most viszont veszélybe kerülhet. Szomorú lenne, ha mi tennénk tönkre.
A Közép-atlanti gerinctől nyugatra egy víz alatti hegy csúcsához közel, a homályból tornyok csipkézett tája emelkedik ki. Krémszínű karbonátos falaik és oszlopaik kísérteties kéknek tűnnek a felfedezésre küldött távirányítású jármű fényében. Magasságuk a varangyosgombóc méretű apró halmoktól a 60 méter magas monolitokig terjed. Ez az Elveszett Város. A tudósok által 2000-ben, több mint 700 méterrel a felszín alatt felfedezett Lost City hidrotermikus mező a leghosszabb ideig tartó, az óceánban ismert szivárgási környezet. Soha semmi hasonlót nem találtak még.
A világnak ezen a részén legalább 120 000 éve (de lehet, hogy még ennél is több) a felfelé törő köpeny a tengervízzel reakcióba lépve hidrogént, metánt és más oldott gázokat fúj ki az óceánba. A mező nyílásainak repedéseiben és hasadékaiban a szénhidrogének oxigén jelenléte nélkül is újszerű mikrobiális közösségeket táplálnak. A 40 °C-os gázokat okádó kéményekben rengeteg csiga és rákféle él. A nagyobb állatok, mint a rákok, garnélarákok, tengeri sünök és angolnák ritkák, de még mindig jelen vannak. A környezet szélsőséges jellege ellenére úgy tűnik, hogy hemzseg az élettől, és egyes kutatók szerint érdemes a figyelmünket és a védelmünket is megérdemli.
Bár valószínűleg máshol is léteznek ehhez hasonló hidrotermális mezők a világ óceánjaiban, ez az egyetlen, amelyet eddig távvezérelt járművekkel sikerült megtalálni. Az Elveszett város nyílása által termelt szénhidrogének nem a légköri szén-dioxidból vagy a napfényből, hanem a mélytengerfenéken lejátszódó kémiai reakciókból keletkeztek.Mivel a szénhidrogének az élet építőkövei, ez nyitva hagyja annak lehetőségét, hogy az élet egy ehhez hasonló élőhelyen keletkezett. És nem csak a saját bolygónkon. A fekete füstölőnek nevezett víz alatti vulkáni nyílásokkal ellentétben, amelyeket szintén lehetséges első élőhelyként neveztek meg, az Elveszett város ökoszisztémája nem függ a magma hőjétől.
A fekete füstölők főként vasban és kénben gazdag ásványi anyagokat termelnek, míg az Elveszett Város kéményei akár százszor több hidrogént és metánt. Az Elveszett Város kalcitkamrái ráadásul sokkal, de sokkal nagyobbak, mint a fekete füstölők, ami arra utal, hogy már régebb óta aktívak. A monolitok közül a legmagasabbat Poszeidónnak nevezték el a tenger görög istene után, és több mint 60 méter magasra nyúlik. Közvetlenül a toronytól északkeletre pedig egy sziklafal található, amely rövid kitörésekkel rendelkezik. A Washingtoni Egyetem kutatói úgy írják le az itteni nyílásokat, hogy úgynevezett síró folyadékkal finom, többszöges karbonátos kinövések csoportjait hozzák létre, amelyek úgy nyúlnak kifelé, mint a felfelé fordított kezek ujjai.
This is the Lost City, a towering ecosystem in the middle of the North Atlantic. It’s completely unique, with life found nowhere else on Earth. And if someone wanted to destroy it? There’s nothing you could do about it. No laws. No consequences. Welcome to the High Seas... pic.twitter.com/mdG5wOsr5h
— Open Ocean Exploration (@RebeccaRHelm) August 22, 2022
Sajnos nem a tudósok az egyetlenek, akiket ez a szokatlan terep hívogat. 2018-ban bejelentették, hogy Lengyelország elnyerte a The Lost City körüli mélytengeri bányászati jogokat. Bár magában a tényleges termálmezőben nincsenek kitermelhető értékes erőforrások, a város környékének elpusztítása nem kívánt következményekkel járhat. A tudósok figyelmeztetnek, hogy a bányászat által kiváltott fúvókák vagy kibocsátások könnyen elmoshatják a figyelemre méltó élőhelyet. Egyes szakértők ezért azt követelik, hogy az elveszett várost vegyék fel a világörökségi listára, hogy megvédjék a természeti csodát, mielőtt még túl késő lenne.
(Forrás: ScienceAlert)