Ekkor kezdődhet meg az élet kutatása a Szaturnusz holdján

A tudósok érdeklődése nem új keletű a Szaturnusz 1789-ben felfedezett holdja iránt. A NASA Cassini-szondája 2005 és 2015 között többször is elrepült az Enceladus mellett, és elképesztő képeket készített az égitest déli pólusából feltörő, vízjégből és szilikátrészecskékből álló gejzírszerű kitörésekről. Ezek a „vízkőzet-felhők” a felszín alatti folyékony óceánra utalnak, amelyben akár mikrobiális élet is kialakulhatott. Amikor a James Webb Űrteleszkóp 2023-ban több mint 10 ezer kilométer hosszú anyagfelhőt figyelt meg, új lendületet adott a kutatásnak, írja az Interesting Engineering.

Az űrrepülőgép így aktívan gyűjthetné és elemezhetné a kitörések anyagát, mielőtt az obejktum felszínén folytatódna a vizsgálat. A jelenlegi tervek szerint a küldetés két Ariane 6 rakétával indulna 2042-ben, a szonda 2053-ban érné el a Szaturnuszt, a leszállóegység pedig 2058 körül landolna az Enceladus jégtakaróján.

A tudósok három fő érv alapján tartják az Enceladust az egyik legjobb esélynek a földönkívüli élet keresésében: rendelkezik folyékony vízzel, megtalálhatók benne az élethez szükséges kémiai elemek, illetve rendelkezésre áll hozzáférhető energiaforrás is. A metán jelenléte ugyanakkor különösen izgalmas, hiszen egy 2021-ben közölt tanulmány szerint az észlelt mennyiséget nem magyarázza ismert geológiai folyamat. Ha tehát nem pusztán kémiai reakciók állnak mögötte, könnyen lehet, hogy biológiai eredetű.