A Nature Medicine folyóiratban megjelent tanulmányban izraeli és amerikai nők egészségügyi adatait elemezték. A kutatók több mint egymillió nő összesen 300 milliónál is több laboratóriumi vizsgálatának eredményét dolgozták fel, hogy pontosabban megértsék, mi történik a szervezetben a menopauza idején.
A vizsgálatot vezető Glen Pridham, az izraeli Weizmann Tudományos Intézet molekuláris sejtbiológusa és munkatársai arra keresték a választ, hogy a menopauzához kapcsolódó változások valóban lassan, az életkor előrehaladtával alakulnak-e ki, vagy létezik egy jól meghatározható élettani fordulópont.
Ehhez olyan számítógépes elemzési módszert alkalmaztak, amely lehetővé tette, hogy elkülönítsék a természetes öregedés hatásait a menstruáció végleges megszűnéséhez kapcsolódó változásoktól. Az eredmények meglepően egyértelmű mintázatot mutattak: számos laboratóriumi érték a menopauza környékén viszonylag hirtelen elmozdulást mutatott.
A Science Alert cikke szerint a kutatók összesen 90 különböző laboratóriumi vizsgálattípust elemeztek. Az amerikai adatokban ezek közül 52 esetében azonosítottak statisztikailag jelentős, hirtelen változást a menopauzához kapcsolódóan.
A kutatók szerint mindez arra utal, hogy a menopauza nem kizárólag a reproduktív rendszer működésének átalakulását jelenti, hanem a szervezet számos más területére is hatással van. Az eredmények egyik fontos eleme, hogy a férfiak egészségügyi adataiban nem találtak hasonló, ugyanilyen életkori szakaszhoz köthető hirtelen változásokat. Ez tovább erősíti azt a feltételezést, hogy a nőknél megfigyelt eltérések nem egyszerűen az általános öregedés következményei.
A jelenség hátterében elsősorban a petefészkek hormontermelésének átalakulása állhat. A petefészkek ugyanis azon felül, hogy a petesejtek éréséért és kibocsátásáért felelősek, olyan hormonokat is termelnek, amelyek a szervezet egészére hatnak. Ezek közé tartozik az ösztrogén, a progeszteron és a tesztoszteron is.
A kutatás eredményeit kommentáló Mia Schaumberg, az ausztrál University of the Sunshine Coast fiziológusa szerint különösen beszédes, hogy a legnagyobb változások éppen azokban a rendszerekben jelentkeztek, amelyek érzékenyen reagálnak az ösztrogénszint alakulására. Ilyen például a csontanyagcsere és a májműködés. Azokban a rendszerekben viszont, amelyek működése kevésbé függ az ösztrogéntől, kisebb vagy nem kimutatható változásokat találtak.
A tanulmány egy másik érdekes eredménye, hogy bizonyos hormonális változások jóval a menstruáció végleges megszűnése előtt elkezdődhetnek. Az elemzés szerint az anti-Müller-hormon (AMH) szintje már körülbelül 15 évvel, az ösztradiolé pedig mintegy 12 évvel a menopauza előtt csökkenésnek indulhat. Ezzel szemben a tüszőérést serkentő hormon, az FSH szintje hozzávetőleg 14 évvel korábban kezdhet emelkedni.
Schaumberg szerint ezek az eredmények arra utalnak, hogy a menopauzához kapcsolódó, egész szervezetet érintő változásokat bizonyos hormonális folyamatok már jóval korábban előre jelezhetik, mint azt eddig feltételezték.
A megfigyelések összhangban állnak olyan korábbi, egereken végzett kutatásokkal is, amelyek szerint a petefészkek öregedése évtizedekkel a menopauza előtt megkezdődhet. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a kutatók már pontosan meg tudnák jósolni egy-egy nő esetében a menopauza időpontját. A mostani vizsgálat megfigyeléses jellegű volt, vagyis összefüggéseket azonosított, de önmagában nem bizonyította az egyes változások okait.
A kutatók a menopauzához kapcsolódó hirtelen változásokat egyfajta élettani szakadékhoz hasonlították. Ezzel arra utaltak, hogy a szervezet több működési területén viszonylag rövid idő alatt következhet be jelentős átalakulás. A hasonlatot azonban nem minden szakértő tartja szerencsésnek.
Martha Hickey, a Melbourne-i Egyetem szülészet-nőgyógyászati professzora szerint a szakadék kifejezés indokolatlanul ijesztő lehet, mert azt sugallhatja, hogy a menopauza szükségszerűen drámai testi és szellemi hanyatlással jár. A tanulmány azonban nem bizonyít ilyesmit. Más kutatók inkább úgy tekintenek erre az életszakaszra, mint a szervezet működésének átrendeződésére, amely nem feltétlenül jelent általános állapotromlást.
Andrew Shelling, az Aucklandi Egyetem egészségtudományi kutatója szintén óvatosságra intett az eredmények értelmezésével kapcsolatban. Szerinte a tanulmány fontos új megközelítést kínál, de további vizsgálatokra van szükség ahhoz, hogy pontosan megértsük a menopauza során lezajló folyamatokat.
A kutatás legfontosabb tanulsága tehát nem az, hogy a női szervezet a menopauza idején hirtelen hanyatlásnak indul, hanem az, hogy ez az életszakasz jóval összetettebb biológiai változásokkal járhat, mint korábban feltételezték. Az új eredmények hosszabb távon hozzájárulhatnak ahhoz, hogy az orvosok pontosabban értsék a menopauza egészségügyi következményeit, és jobban felismerjék azokat a változásokat, amelyekre ebben az időszakban különösen érdemes odafigyelni.
Olvasd el ezt is!