„És íme, a csillag, amelyet napkeleten láttak, előttük ment mindaddig, amíg odaérvén, megállott a hely fölött, a hol a gyermek volt.” Így írja le Máté evangéliuma a betlehemi csillagot, azt az égi előjelet, amely a bölcseknek bejelentette Jézus Krisztus születését, és amely útját követve elértek a jászolba. A kérdés már csak az, hogy az égi jelenség valódi volt-e.
Évszázadok óta foglalkoztatja a betlehemi csillag létének valódisága a valláskutatókat, valamint a csillagászokat. Ha létezett, akkor pontosan mi is volt az?
Ezt is olvasd el! Rábukkantak Jézus gyerekkori otthonára
Máté evangéliuma Kr. u. 85 körül íródott, és a négy kanonikus evangélium közül ez az egyetlen, amely megemlíti a csillagot. Mivel Máté az egyetlen evangelista, aki ezt elmesélte, így a legegyszerűbb magyarázat az, hogy mindössze a szerző szimbolizmusáról van szó. Az IFL Science cikke szerint ez azért lehetne logikus, mert alátámasztaná a Mózes negyedik könyvében található, Jézus születését megjövendölő csillagjóslásokat, valamint megerősítené a próféták messiási ígéreteit.
Ha azonban hiszünk a leírtakban, több opció is a lehetőségek között szerepel. Az eredetileg görögül írt αστερα-t astrának fordították, ami csillagot jelent, de ez utalhatott más égi objektumokra is: szupernóvára, bolygó-együttállásra vagy akár üstökösre is.
Szupernóva lehetett?
A csillagok nem mozognak elég gyorsan ahhoz, hogy szabad szemmel követhető legyen a változásuk, így az egyik értelmezés szerint egy hosszabb ideig elhúzódó szupernóva-robbanás történhetett, amely hirtelen vált nagyon fényessé az égbolton.
A kevés jelölt közül az egyik az RCW103 nevet viselő szupernóva-maradvány, amely a jelek szerint körülbelül 2000 évvel ezelőtt robbant fel. Egy másik lehetőség a Hulse-Taylor pulzár, amelyet korabeli kínai és koreai csillagászok jegyeztek fel valamikor i. e. 4 és 2 között.
De az is lehet, hogy nem szupernóváról, hanem nóváról van szó, vagyis egy fehér törpe átmeneti felfényesedéséről. Ez reálisabb forgatókönyvnek tűnik, mivel a nóvák sokkal gyakoribbak, mint a szupernóvák, így jó magyarázatot adhatnak a karácsonyi csillagra. Körülbelül 12-18 havonta van egy új nóva, amely elég fényessé válik ahhoz, hogy látható legyen.
Bolygók együtt állása?
A három keleti bölcs egy különleges bolygó-együttállás fényét is megpillanthatta, ebben az időszakban ugyanis több különleges bolygókapcsolat létrejött. Ilyen volt több például a Jupiter és a Szaturnusz együttállása, az Oroszlán csillagkép legerősebb csillagaként ismert Regulus, a Jupiter és a Vénusz találkozása i. e. 3-ban vagy a Vénusz-Jupiter konjunkciója i. e. 2-ben.
Ezt is olvasd el! A csillagok tömeges vándorlását figyelték meg a kutatók
Üstökös?
A leggyakoribb értelmezés szerint a csillag egy üstökös volt, mivel azok az égbolt szélesebb skáláján mozognak. Lehetséges, hogy az üstökösök irányított megjelenése – a feje és a csóvája egy kicsit olyan, mint egy nyílvessző – is arra utal, hogy a bölcsek számára valamit követni kellett, hogy eljussanak a célállomásra, Betlehembe.
Az üstököst bizonyára használták már korábban is a betlehemi csillag ábrázolására, de mint szándékos irányjelző, ugyanabban a problémában szenved, mint minden más objektum az űrben: a Föld állandó forgása azt jelenti, hogy bármilyen objektum, amely az égbolt egy részén indul, néhány óra alatt elkerülhetetlenül átmozog rajta
– magyarázta Dr. Greg Brown, a londoni Greenwich Királyi Obszervatórium csillagásza.
Egyes tudósok úgy vélik, hogy a bölcsek asztrológusok voltak, akik évek óta figyelték az égboltot egy olyan jelre várva, amely az Ószövetségben elbeszélt új király születését jelzi, és amikor egy megfelelő csillagászati esemény bekövetkezett, akkor tudták, eljött az idő. Mivel a katolikus egyház később azonban eretneknek nyilvánította az asztrológiát, így ez a teória nem vált széles körben ismertté.
