Előfordult már, hogy elkaptad egy baba tekintetét, és úgy tűnt, mintha éppen ítélkezne rólad? Egy új kutatás szerint ez az érzés talán nem teljesen képzeletbeli. Ha olyasmit tettél, amit a baba helytelenít, akkor lehet, hogy a tekintetükkel akarnak téged kiemelni.
Egy 8 hónapos csecsemőkön végzett kísérletsorozat most bizonyítékot talált arra, hogy a gyerekek bizony azért vágnak ítélkező arcot néha, mert valóban azt teszik. Amikor a vizsgált alanyok tanúi voltak egy agresszív cselekménynek - egyszerű animációkat játszottak le egy számítógép képernyőjén nekik -, a vizsgálatban részt vevő csecsemők figyelmüket az agresszorra összpontosították inkább. Ha a támadót elég sokáig bámulta a csecsemő, a számítógéphez csatlakoztatott szemkövető program eltüntette a figurát.
Más szóval, a csecsemők megkapták a képességet, hogy pusztán a szemükkel győzzék le a nemkívánatos animációkat.
Egyes pszichológusok szerint ez a rendületlen bámulás a büntetési szándék jele: a támadó antiszociális viselkedése arra készteti a babákat, hogy a támadóra fókuszáljanak, amíg az el nem tűnik. Tekintettel azonban arra, hogy a csecsemők nem tudták szavakkal kifejezni magukat, a szerzők nem lehetnek biztosak abban, hogy a csecsemők büntetni akarták az agresszort.
Fixált figyelmük lehet az óvatosság kifejeződése is egy ingatag személyiséggel szemben, vagy annak elvárása, hogy a támadó valamilyen következményt kapjon a tettéért. A preverbális gyermekek döntéshozatala rendkívül nehezen mérhető, mivel a kommunikáció annyira korlátozott. A lenézés a büntetés sokkal kevésbé fejlett formája, de ha a szerzőknek igazuk van, ez lehet a gyermekek erkölcsi iránytűjének legkorábbi jele, amely valószínűleg inkább veleszületett, mint tanult.
A kísérletsorozat segítségével azt vizsgálták, hogy a 8 hónapos csecsemők miért lehetnek jobban odafigyelve azokra, akik társadalmi botlást követnek el. A vizsgálatban azért használták az ütlegelés formájában megnyilvánuló fizikai agressziót, mert ez az egyik legnyilvánvalóbb szociális ballépés, amit a csecsemők ismernek. Más kutatások kimutatták, hogy a korai csecsemők meg tudják különböztetni az agresszort az áldozattól az ütéses eseteknél. Emellett ellenszenvet mutatnak az ilyen viselkedéssel szemben.
A mostani kísérletek egy számítógép képernyőjén zajlottak. A csecsemőket a képernyő elé ültették, és két animált karaktert mutattak nekik. A kísérlet során követték a tekintetüket, és ha elég sokáig bámultak egy karaktert, az megsemmisült. Ezután a csecsemőknek egy olyan videót mutattak, amelyen az egyik karakter megüti a másikat. A videó végén a csecsemőknek ismét mindkét karaktert egymás mellett mutatták. A tekintetkövető rendszerrel a csecsemők lényegesen több agresszort győztek le, mint áldozatot.
A kísérletet többször megismételték különböző variációkkal, többek között egy leeső tárgytól kapott lágy ütéssel, és azzal, hogy mindkét karaktert egyenlő eséllyel büntették, függetlenül attól, hogy a gyermek melyikre nézett. Ezzel akarták megbizonyosodni arról, hogy a gyerekek nem pusztán az agresszor karaktereket kedvelik jobban, vagy hogy nem azért figyeltek, hogy az agresszor kapja a büntetést. Az eredmények végső soron arra utalnak, hogy a kisgyermekek kifejezetten az erőszakos társadalmi interakciókért osztják ki a büntetést.
(Forrás: ScienceAlert)
