selective focus photography of baby holding wooden cube

Előfordult már, hogy elkaptad egy baba tekintetét, és úgy tűnt, mintha éppen ítélkezne rólad? Egy új kutatás szerint ez az érzés talán nem teljesen képzeletbeli. Ha olyasmit tettél, amit a baba helytelenít, akkor lehet, hogy a tekintetükkel akarnak téged kiemelni.


Egy 8 hónapos csecsemőkön végzett kísérletsorozat most bizonyítékot talált arra, hogy a gyerekek bizony azért vágnak ítélkező arcot néha, mert valóban azt teszik. Amikor a vizsgált alanyok tanúi voltak egy agresszív cselekménynek - egyszerű animációkat játszottak le egy számítógép képernyőjén nekik -, a vizsgálatban részt vevő csecsemők figyelmüket az agresszorra összpontosították inkább. Ha a támadót elég sokáig bámulta a csecsemő, a számítógéphez csatlakoztatott szemkövető program eltüntette a figurát.

Más szóval, a csecsemők megkapták a képességet, hogy pusztán a szemükkel győzzék le a nemkívánatos animációkat.
Egyes pszichológusok szerint ez a rendületlen bámulás a büntetési szándék jele: a támadó antiszociális viselkedése arra készteti a babákat, hogy a támadóra fókuszáljanak, amíg az el nem tűnik. Tekintettel azonban arra, hogy a csecsemők nem tudták szavakkal kifejezni magukat, a szerzők nem lehetnek biztosak abban, hogy a csecsemők büntetni akarták az agresszort.

Fixált figyelmük lehet az óvatosság kifejeződése is egy ingatag személyiséggel szemben, vagy annak elvárása, hogy a támadó valamilyen következményt kapjon a tettéért. A preverbális gyermekek döntéshozatala rendkívül nehezen mérhető, mivel a kommunikáció annyira korlátozott. A lenézés a büntetés sokkal kevésbé fejlett formája, de ha a szerzőknek igazuk van, ez lehet a gyermekek erkölcsi iránytűjének legkorábbi jele, amely valószínűleg inkább veleszületett, mint tanult.

A kísérletsorozat segítségével azt vizsgálták, hogy a 8 hónapos csecsemők miért lehetnek jobban odafigyelve azokra, akik társadalmi botlást követnek el. A vizsgálatban azért használták az ütlegelés formájában megnyilvánuló fizikai agressziót, mert ez az egyik legnyilvánvalóbb szociális ballépés, amit a csecsemők ismernek. Más kutatások kimutatták, hogy a korai csecsemők meg tudják különböztetni az agresszort az áldozattól az ütéses eseteknél. Emellett ellenszenvet mutatnak az ilyen viselkedéssel szemben.

A mostani kísérletek egy számítógép képernyőjén zajlottak. A csecsemőket a képernyő elé ültették, és két animált karaktert mutattak nekik. A kísérlet során követték a tekintetüket, és ha elég sokáig bámultak egy karaktert, az megsemmisült. Ezután a csecsemőknek egy olyan videót mutattak, amelyen az egyik karakter megüti a másikat. A videó végén a csecsemőknek ismét mindkét karaktert egymás mellett mutatták. A tekintetkövető rendszerrel a csecsemők lényegesen több agresszort győztek le, mint áldozatot.

A kísérletet többször megismételték különböző variációkkal, többek között egy leeső tárgytól kapott lágy ütéssel, és azzal, hogy mindkét karaktert egyenlő eséllyel büntették, függetlenül attól, hogy a gyermek melyikre nézett. Ezzel akarták megbizonyosodni arról, hogy a gyerekek nem pusztán az agresszor karaktereket kedvelik jobban, vagy hogy nem azért figyeltek, hogy az agresszor kapja a büntetést. Az eredmények végső soron arra utalnak, hogy a kisgyermekek kifejezetten az erőszakos társadalmi interakciókért osztják ki a büntetést.

(Forrás: ScienceAlert)


A figyelmetekbe ajánljuk