Egy avar harcos 1300 éves fegyverei kerültek elő egy magyarországi ásatáson

A sír a hetedik század végéről származik, amikor a Kárpát-medence az Avar Kaganátus központi területe volt. A kutatók szerint az efféle szablyákat főként lovas harcosok használták, és ritkaságnak számít, hogy a penge és a markolat is egyben maradt. A rozsdásodás miatt azonban a tárgy rendkívül törékennyé vált, ezért egy speciális faemelő szerkezet segítségével emelték ki a földből – írja a Live Science.

A temetkezési helyet műholdas felvételek alapján azonosították a Szent István Király Múzeum és a Magyar Nemzeti Múzeum közös, Temetők az űrből nevű programjának keretében, amely a növényzet mintázatait elemzi, hogy feltárja a föld alatt rejtőző régészeti lelőhelyeket. A sír a kutatók szerint 670 és 690 között keletkezhetett, amikor a térséget a pannóniai avarok uralták. A történeti források szerint az avarok nomád eredetű, sztyeppei népcsoport voltak, akik a Bizánci Birodalommal és a frankokkal is harcoltak, mielőtt birodalmuk a 9. században összeomlott, és területeiket a honfoglaló magyarok foglalták el.

Bár a sírt az évszázadok során kifosztották, a régészek így is számos épen maradt tárgyat találtak benne. A szablya mellett előkerültek ezüst övveretek, aranyozott hajdíszek, üveggyöngyből készült fülbevalók, egy hosszú kés, valamint nyílhegyek, amelyeket valószínűleg egy tegezzel együtt helyeztek a sírba. Maga a tegez és a nyílvesszők faanyaga már teljesen elkorhadt, de a fémtárgyak a helyükön maradtak.

A sírban talált szablya különlegességét kora mellett a díszítése adja: a pengén finom minták nyomai látszanak, amelyek a hetedik századi kovácsmesterség magas szintjét mutatják. A portál beszámolója szerint a fegyver valószínűleg egy elit lovas harcosé lehetett, akit rangjához méltóan temettek el. A szakemberek a tárgyakat laboratóriumi körülmények között vizsgálják tovább, hogy pontosan meghatározzák a díszítés technikáját és a fém összetételét.