5 idegtépő alkalom, amikor egy gombnyomásra voltunk az atomháborútól

A kubai rakétaválság idején a világ két szuperhatalma, az Egyesült Államok és a Szovjetunió a totális háború szélére sodródott. Az amerikai haditengerészet blokádot vont Kuba köré, hogy megakadályozza a szovjet atomrakéták telepítését. Október 27-én az USA hadihajói mélytengeri bombákat dobtak a B-59 jelű szovjet tengeralattjáró közelébe, amely több napja nem tudott kapcsolatba lépni Moszkvával.

A szovjet legénység azt hitte, hogy kitört a harmadik világháború. A tengeralattjárón nukleáris torpedó volt, amelyet engedély nélkül is kilőhettek volna. Ehhez három magas rangú tiszt beleegyezése kellett és ketten rá is bólintottak. Vaszilij Alekszandrovics Arhipov, a hajó másodtisztje azonban ellenállt és nem volt hajlandó jóváhagyni az indítást, amivel valószínűleg megmentette a világot a totális atomcsapástól.

A hidegháború idején, 1983-ban a Szovjetunió korai rakétafigyelő rendszere azt jelezte, hogy az Egyesült Államok öt ballisztikus rakétát lőtt ki feléjük. A felelősség a szovjet légvédelem ügyeletes tisztjére, Sztanyiszlav Petrov alezredesre hárult: jelenteni kellett volna a Kremlnek, ami válaszcsapáshoz és atomháborúhoz vezethetett volna.

Petrov azonban majdnem biztos volt benne, hogy a rendszer rossz jeleket küld és az amerikaiak nem lőttek ki egyetlen rakétát sem. Értesítette a feletteseit, de támadás helyett rendszerproblémát jelentett. Később kiderült, hogy a felhőkről visszatükröződő napfény zavarta meg az egyik szovjet műholdat.

A hidegháború után kevesen számítottak újabb atompánikra, mégis ez történt 1995. január 25-én. Egy tudományos kutatórakétát indítottak Norvégiából az északi fény vizsgálatára, ám az orosz radarok potenciális támadásként azonosították az eszközt, mivel pályája hasonlított egy ballisztikus rakétáéhoz. A Kreml nukleáris válaszcsapás lehetőségét mérlegelte. Borisz Jelcin elnök előszőr élesítette az atomkoffert, és a hadvezetéssel együtt percekig készenlétben állt.

Jelcinnek 10 perce volt döntést hozni az atomfegyverek bevetéséről, amiből 8 letelt, amikor a kilőtt rakéta a tengerbe csapódott. A riadót ekkor fújták le, mindössze két perccel egy esetleges atomháború kezdete előtt.

1980 májusában az amerikai NORAD rendszerei azt jelezték, hogy a Szovjetunió több hullámban indított ballisztikus rakétákat az Egyesült Államok felé. A riasztás után a légierő készültségi szintre emelte a bombázókat, és több parancsnoki központ is felvette a kapcsolatot a védelmi minisztériummal.

Csak percekkel később derült ki, hogy az egész riasztás egy hibás adatokat tartalmazó számítógépes szalag miatt indult el: az éles szimulációs gyakorlat anyagát futtatta le a rendszer, valós támadásként értelmezve azt. Szerencsére a műholdas megfigyelések nem támasztották alá a rakéták indítását, így nem történt válaszcsapás. A NORAD később megerősítette, hogy percekig teljesen valósnak hitték a fenyegetést és ugyan nem indult rakéta, a rendszer reakciója ijesztően gyors és komoly volt.

1980 szeptemberében egy Titan II típusú interkontinentális ballisztikus rakéta karbantartása közben az egyik technikus véletlenül leejtett egy szerszámot, amely kilyukasztotta a rakéta üzemanyagtartályát. A szivárgás miatt rendkívüli készültséget rendeltek el, tekintve, hogy a rakéta nukleáris robbanófejjel volt felszerelve.

A helyzet órákig instabil volt. Végül egy hatalmas robbanás megrázta az egész silót, megölve egy katonát, és gyakorlatilag megsemmisítve a komplexumot. Bár detonáció nem történt, a baleset súlyos nukleáris kockázatot jelentett.