Aszteroidákhoz lehet köze a rejtélyes rádiójeleknek

A szóban forgó átmeneti rádióhullám-impulzusok a milliszekundum töredékétől néhány másodpercig tarthatnak – ennyi idő alatt azonban ugyanannyi energiát képesek felszabadítani, mint amennyit a Nap több nap alatt sugároz ki.

Az első ilyen rádiójelet 2007-ben észlelték, és azóta ezek az energiakitörések meglehetősen titokzatosak maradtak. 2017-ben kezdte meg működését a Canadian Hydrogen Intensity Mapping Experiment (CHIME), amely az ehhez hasonló felfedezésekkel kezdett el foglalkozni.

Dang Pham, a Torontói Egyetem kutatója, az új tanulmány vezetője kiemelte:

Több mint 50 lehetséges hipotézis van arra vonatkozóan, hogy honnan származnak ezek a kitörések.

A rádióhullámok és a neutroncsillagokba csapódó üstökösök közötti lehetséges kapcsolatot már korábban is felvetették – Pham és kollégái új kutatása pedig tovább erősíti ezt az elméletet.

Már évek óta ismert, hogy a neutroncsillagokba becsapódó aszteroidák és üstökösök ilyen jeleket okozhatnak, de eddig nem volt világos, hogy ez elég gyakran történik-e az univerzumban ahhoz, hogy megmagyarázza a jelenséget.

A neutroncsillagok akkor jönnek létre, amikor hatalmas csillagok elpusztulnak, és magjuk összeomlik, létrehozva a Nap tömegével megegyező sűrűségű égitesteket, csakhogy ezek átmérője nem nagyobb, mint egy átlagos földi városé.

Az eredmény egy olyan csillagmaradvány, amely extrém tulajdonságokkal rendelkezik, például az ismert világegyetem legsűrűbb anyagával (egy teáskanálnyi anyag 10 millió tonnát nyomna, ha a Földre hoznánk), és amelynek mágneses mezeje több trilliószor erősebb, mint a Föld magnetoszférája.

Mindez azt jelenti, hogy hatalmas mennyiségű energia szabadulhat fel belőlük egy aszteroidával való ütközés során – és amikor ez megtörténik, a keletkező rádióhullámok elég erősek ahhoz, hogy az egész univerzumban észlelhetőek legyenek.