Teljesen más ok áll az ásítás mögött, mint amire a legtöbben gondolnánk
Az ásítás az egyik legősibb és leggyakoribb reflex az élővilágban – a papagájokon át egészen a pingvinekig, szinte a teljes állatvilágban megfigyelhető jelenségről van szó. A legtöbben ma is azt hiszik, hogy az ásítás a légzéshez kapcsolódik, pedig a kutatások egyértelműen cáfolják ezt. A tudósok szerint egészen más, a testünk hőháztartásával és az agyunk működésével kapcsolatos okok állnak a háttérben.
Andrew Gallup, a Johns Hopkins Egyetem viselkedésbiológiai professzora szerint az ásítással kapcsolatos legelterjedtebb tévhit, hogy oxigénhez juttatja a vért és segíti a szén-dioxid távozását.
– mondta Gallup. A nyolcvanas években végzett kutatások kimutatták: hiába változtatták meg a belélegzett levegő oxigén- és szén-dioxid-tartalmát, ez semmilyen hatással nem volt az ásítás gyakoriságára.
A szakértők ma már úgy vélik, hogy az ásításnak inkább a keringéshez van köze: amikor kitátjuk a szánkat, az állkapocs mozgása fokozza a véráramlást a koponya környékén. Gallup szerint az ásítás tulajdonképpen egyfajta lokális nyújtás, ami az izmokhoz hasonlóan serkenti a vérkeringést – ebben az esetben az agy körül. Ebből alakult ki az a ma már széles körben elfogadott nézet, miszerint az ásítás segíti az agy hűtését. A hideg levegő beáramlása a száj, a torok és az orr nedves felszínén keresztül ugyanis lehűti a fej hőmérsékletét – írja a The Guardian.
A jelenség megmagyarázza azt is, miért ásítunk gyakrabban meleg, fülledt környezetben, és ritkábban, ha hideg van. A test ilyenkor természetes módon próbálja szabályozni az agyhőmérsékletet, hogy fenntartsa az optimális működést. Gallup szerint ezért fordul elő az is, hogy bizonyos betegségek vagy gyógyszerek fokozzák az ásítás gyakoriságát – ezek ugyanis megemelik a testhőmérsékletet.
Más kutatók, például Olivier Walusinski orvostörténész, egy kiegészítő elméletet is felállítottak: az ásítás segíthet az agynak „üzemmódot váltani”. Ilyenkor az agy az álmodozásért, emlékidézésért felelős hálózatról az aktív figyelmet irányító rendszerre kapcsol, vagyis az ásítás szó szerint felébreszti a testet. Ez megmagyarázza, miért ásítunk, ha unatkozunk, álmosak vagyunk, vagy épp koncentrálni próbálunk.
És hogy miért ragályos az ásítás? Valószínűleg az empátia és a szociális kapcsolódás áll a háttérben. Az úgynevezett tükörneuronok segítségével automatikusan utánozzuk mások mozdulatait, ami segíthet a csoportos viselkedés összehangolásában is. Egy 2021-es, oroszlánokon végzett kísérlet például kimutatta, hogy ha egy állat ásít és felkel, a többiek rövid időn belül követik.
Olvasd el ezt is!