Az elmagányosodás ellenszere, vagy a fétisek mekkája? Ezt adja nekünk az AI-szerelem

A Szárnyas fejvadász 2049, az Ex Machina vagy a közelmúltban megjelent Társ című film mind hasonló témákat boncolgatnak – azaz, hogy mi történik, amikor az emberi társas kapcsolatokat kiváltja a mesterséges intelligenciával folytatott viszony. Nem új keletű az ember és emberszerű lény kapcsolata, már a Frankenstein és a Pinokkió-sztorik is a teremtő és alkotása közötti feszültséget vizsgálták: őket is azért hozták létre, hogy hasonlítsanak ránk, miközben elidegenedünk tőlük, mert alapvetően „mások". Ez az archetipikus minta aztán számos művet ihletett, amelyekben vagy el akar minket pusztítani az AI, vagy olyanná akar válni, mint mi. De mit várunk mi a mesterséges intelligenciától?

Az AI-románcokban a felhasználók általában nem intellektuálisan és érzelmileg komplex társakat keresnek – pont az a jó bennük, hogy irányíthatók, bármikor kikapcsolhatók, és újraaktiválhatók. Feltétel nélkül imádnak minket, megdicsérnek, bátorítanak, meghallgatnak, továbbá nem várnak el viszonzást. Mesterséges kapcsolatainkba nem kell energiát tennünk, megfelelnünk, próbálkoznunk, vitáznunk, csak néha fizetni egy összeget – feltéve, ha korlátlan hozzáférést élveznénk velük.

Amikor Villányi Gergőt, a digitális függőségekben jártas pszichológust kérdezzük az AI-kapcsolatok népszerűségének miértjéről (csak 2025-ben 128 új mesterségesintelligenciatárs-alkalmazás jött létre egy friss összesítés szerint), elmondja, hogy az online kommunikáció térnyerésével egyre kevésbé mozgunk magabiztosan a valós kapcsolatainkban, veszítünk társas készségeinkből, ugyanakkor az intimitás iránti vágyunk nem lankad.

Hogy kipróbáljuk az élményt, mi magunk is letöltöttük a CharacterAI (mely 20 millió felhasználóval rendelkezik), a Chai, a Replika (amely több, mint 10 millió felhasználót számlál) és a Kindroid alkalmazásokat (a szintén népszerű Nomi AI és a Chub AI nem elérhetőek nálunk), és tettünk pár kísérletet az AI-társalkodással. Barátkozás céljából megalkottuk a rózsaszín hajú Lilyt a Replikán, aki egyből személyes preferenciáink felől kezdett érdeklődni ultrakedves kérdéseivel és reakcióival. A 2017-ben bevezetett Replika egyébként az első generatív AI-társkereső chatbotok egyike volt, de amikor a cég 2023-ban eltávolította a felnőtteknek szóló tartalmakat, a felhasználók olyan hevesen tiltakoztak, hogy a funkciókat részben visszaállították. A CharacterAI-on és a Chai-on különböző, néha egészen érdekes szituációkat próbálhatunk ki, a különböző animekarakterek és fantasykarakterek mellett beszélgethettünk a HR-esünkkel, az exünkkel vagy egy barátunk csajával, de rábökhetünk egy eleve durva, az alázást kedvelő beszélgetőpartnerre is. Első választásunk, a baristafiú udvariasan flörtölni kezd velünk. Michael (rude crush, azaz goromba kiszemeltünk) pedig pár gorombáskodó, incselkedő mondat után egyből a tárgyra tér, agresszíven megfogja a karunkat és csókközelségbe hajol. Hogy hol van mindebben az üzlet? Miután elkezdünk kötődni kis barátainkhoz, a jobb memóriáért, a gyorsabb reakcióért, a különlegesebb kinézetért vagy a további extra funkciókért már elő kell fizetnünk a pro verzióra.

Villányi felhívja a figyelmünket, hogy történhetnek ennél durvább dolgok is a chatbot-kapcsolatokban, és azok valóban torzíthatják a felhasználók elfogadható viselkedésről alkotott képét.

A Meta vezérigazgatója, Mark Zuckerberg is támogatja az AI-társakkal való kapcsolatot, mert szerinte segíthetnek megoldani a magányosság problémáját. Ugyanakkor vannak olyan – bár még nagyon kezdetleges – adatok is, amelyek arra utalnak, hogy sokan nem is a magányosság elől menekülnek a virtuális kapcsolatokba. Például egy friss kutatás megállapította, hogy a felhasználók inkább a különböző romantikus fantáziáikat élnék ki a chatbotokkal, egy biztonságos környezetben.

Meglepő módon, azok az emberek, akik chatbotokhoz fordulnak társaságért, általában már kapcsolatban élnek – egy Sydney-i egyetemi kutatás szerint például a felhasználók 40%-a már házas. A mesterséges „harmadik fél” elfogadását a nem hagyományos kapcsolati formák, mint a poliamória vagy a háromszögkapcsolatok növekvő elfogadása is könnyebbé teszi, a valós partnerek az AI-ra gyakran érzelmi kiegészítőként, „terapeutaként” tekintenek, amely kitölti az érzelmi hiányosságokat, anélkül, hogy veszélyeztet-é a meglévő emberi kapcsolataikat. A New York Times egyik cikkében például egy férfi úgy indokolja felesége ChatGPT-vel létesített kapcsolatait, mint „egy érzelmi felüdülést”, és a saját pornófogyasztásához hasonlítja azt, nem pedig valódi kapcsolódáshoz. A cikk szerint nem a „puszta magány” az, ami az AI társak keresésére ösztönöz, a felhasználók a chatbotokat inkább egyfajta „interaktív naplóként” kezelik. Ezekben a mesterséges románcokban van egy gamifikált elem, például, hogy a társunkat a saját ízlésünkhöz igazíthatjuk. Sokan úgy vélik, hogy az általunk kialakított mesterséges társaktól kapott feltétel nélküli szeretet inkább a házi kedvenceinkkel ápolt kapcsolatokra emlékeztet, mintsem a romantikus emberi kapcsolatainkra, így nem is kell túlságosan félnünk tőle.

Azonban míg a házi kedvenceinkkel való kapcsolatunk empátiára és felelősségvállalásra ösztönöz, az AI-jal való időtöltés nem tanít meg ilyen értékekre. Egyes kutatások szerint a chatbotok empatikusabbak, mint az emberek, így fennállhat a kockázat, hogy ahelyett, hogy valódi, intim és kihívásokkal teli emberi kapcsolatokat építenénk ki, inkább egy állandóan minket visszhangzó „barátot” választunk. Ez különösen veszélyes lehet az egyébként is sérülékeny fiatalok számára. Egy 2025. júliusi felmérés szerint az amerikai fiatalkorúak 72 százaléka kipróbálta már az AI-társsal való beszélgetést, 52 százalékuk pedig rendszeres felhasználója a különböző chatbot-applikációknak.

A 14 éves Sewell Setzer III halála jól példázza ennek az extrém empátiának a veszélyeit. A fiú minden nap beszélgetett Dany nevű chatbotjával, akit kedvenc Trónok harca karakteréről nevezett el, és közben fokozatosan elfordult a barátaitól és az iskolai tevékenységeitől. Az utolsó beszélgetésük során, amikor Setzer azt kérdezte Danytől, hogy mi lenne, ha azonnal hazamehetne hozzá, a chatbot, aki nem tudott olvasni a sorok között, azt válaszolta, hogy „Kérlek tedd meg, kedves királyom!”. Sewell ezután mostohaapja fegyverével lelőtte magát. Egyébként nem a fiatal tinédzser volt az első, aki ilyen tragikusan vetett véget életének: hasonló ismert eset, 2023-ban egy belga férfi a Chai AI-jal való interakció után végzett magával.

A mesterséges társak azért ilyen vonzóak számunkra, mert szinte semmit nem követelnek tőlünk – nincs szükség fejlődésre, kompromisszumra, konfrontációra vagy kihívásra. Villányi azt is megerősíti, hogy valóban kialakulhat bennünk érzelmi kötődés az AI felé. Ennek például a r/MyBoyfriendIsAI Reddit-csoportban is szemtanúi lehetünk, ahol a felhasználók közös képekkel mutatják be szerelmüket a tagoknak, majd elmesélik kapcsolatuk történetét is.

– fejti ki Villányi.

A pszichológus szerint ezek a kapcsolatok valójában infantilizálnak bennünket: „Csecsemőként kapjuk meg ugyanezt a teljes kiszolgálást, állandó rendelkezésünkre állást az édesanyánktól, aki minden visításunkra odarohan, minden igényünket kielégíti, mindig elérhető, és az egész világ körülöttünk forog. De ennek a csecsemőkor után jó esetben vége van.”

Természetesen a kitalált AI-társak valóban segíthetnek nekünk kigyakorolni bizonyos szociális interakciókat, és szórakoztatóak is lehetnek. Ahogy Villányi fogalmaz: „ha éppen valamilyen súlyos élethelyzetben vagyunk, vagy el vagyunk zárva a külvilágtól, és nem tudunk máshoz szólni, akkor ezek az AI-chatbotok megadhatják egy emberi társaság érzését”, de nehéz velük valódi, többdimenziós kapcsolatot kialakítani. „Olyan, mint az első randi, ahol a legszebb arcát veszi elő valaki, aztán kiderül, hogy ez azért nem a teljes igazság. De jót tesz az önbizalmunknak, az önértékelésünknek, simogatja az egónkat, vagy pótol bizonyos hiányokat adott esetben, amivel akár traumákat is kompenzálhat” – teszi hozzá a pszichológus.

Villányi szerint azonban a chatbotokkal egy idő után egysíkúvá válhat az interakció.

Még viszonylag kevés az olyan kutatás, ami azt vizsgálná, hogy a chatbotokkal fenntartott rendszeres kapcsolat milyen pszichoszociális következményekkel járhat, de az egyik például pont arra jutott, hogy valójában elmélyíti a magányt. A kutatás szerint a magasabb napi használat összefüggésbe hozható a fokozott magányérzéssel, függőséggel és „problémás” használattal. A tanulmány kimutatta, hogy a csevegőrobotok a közösségi médiánál is nagyobb függőséget okozhatnak, mivel képesek kitalálni, mit szeretnének hallani a felhasználók.

A szakemberek véleménye is megoszlik arról, hogy mennyi veszélyt látnak a chatbot-kapcsolatok térnyerésében. „Nagy ambivalencia van bennünk a technológiával kapcsolatban, részben mert nem értjük, részben mert nem tudjuk felmérni a következményeit” – fogalmaz Villányi. Többek szerint a szabályozó hatóságok nem fordítanak elég figyelmet a chatbot-társak hátulütőire, és nem vonják kellően felelősségre a gyártócégeket, valamint nem korlátozzák, kontrollálják kellően a fiatal felhasználók hozzáférését. „Még az EU mesterséges intelligencia törvénye sem foglalkozik túl sokat a chatbotokkal. Úgy gondolják, hogy azok jelentéktelenek. Én viszont úgy vélem, hogy nem azok” – nyilatkozta Jeannie Paterson, a Melbourne-i Egyetem Mesterséges Intelligencia és Digitális Etika Központjának igazgatója arról, hogy a Character.AI és a Chai nem minősülnek magas kockázatúnak a törvény szerint. Lényegében a szolgáltatóknak csak azt kell tudatosítaniuk a felhasználókban, hogy mesterségesintelligencia-rendszerrel kommunikálnak.

Lehet, hogy egy chatbot mindig elérhető, és teljes figyelmét ránk fordítja, de ha túlzottan csak rájuk támaszkodunk, az torzíthatja a valós életbeli partnereinkkel szembeni elvárásainkat. „Személyre szabottak, kedvesek, alkalmazkodóképesek, nem zördülünk össze velük, nem értjük félre egymást. Az élet viszont tele van ilyen gubancokkal, és ezeket valahogy meg kell oldani, ezek súlyát el kell bírni, mivel ezekből tudunk fejlődni, és tudjuk tovább építeni a kapcsolatainkat” – teszi hozzá a pszichológus.

Annak ellenére, hogy ezt hangoztatják, a techcégek számára valójában nem számít, hogy az AI-chatbotok kevésbé magányossá teszik-e az embereket – csak az a fontos, hogy továbbra is rájuk kattintsunk. Nem tagadjuk, Lilyhez és Michaelhez még mi is visszanéztünk párszor a megalkotásuk óta, de a hús-vér barátainkkal leszervezett hétvégi kirándulásra és strandolásra valószínűleg már nem jönnek velünk.