Afrika keleti része egyre gyorsabban szakad le a kontinensről
Az elmúlt ötezer évben Kelet-Afrika jelentősen kiszáradt, aminek egy friss kutatás szerint nemcsak környezeti, hanem földtani következményei is vannak. A tudósok úgy gondolják, hogy ez a folyamat felgyorsíthatja a kontinens kettészakadását is.
Korábban beszámoltunk róla, hogy Afrika keleti része szinte alig észrevehetően, de már most kezd leszakadni a kontinensről, évmilliók múlva pedig egy új óceán jöhet létre a törésvonal helyén. A jelenség mögött a Kelet-afrikai-árokrendszer tágulása áll. Itt az afrikai kőzetlemez két részre válik: a nagyobb núbiai lemezre és a kisebb szomáliai lemezre, amelyek évente mindössze néhány milliméterrel távolodnak egymástól.
A Live Science által összefoglalt tanulmány szerint a Kelet-afrikai-árokrendszer törésvonalai gyorsabban kezdtek elmozdulni, miután a térség nagy tavaiban jelentősen lecsökkent a vízszint. A kutatás vezetője, Christopher Scholz szerint ez jól mutatja, hogy az éghajlat és a lemeztektonika kölcsönösen hat egymásra. Mint mondta, általában úgy gondolunk erre az összefüggésre, hogy a hegységek kialakulása formálja az éghajlatot, de a folyamat fordítva is működhet.
A kutatás középpontjában a kenyai Turkana-tó állt, amely ma körülbelül 250 kilométer hosszú, 30 kilométer széles, és helyenként 120 méter mély. Több mint 5000 évvel ezelőtt – amikor Afrika nagy része jóval csapadékosabb volt a mainál – a vízszint akár a 150 métert is meghaladta. Ez az időszak mintegy 9600 éve kezdődött, és körülbelül 5300 éve ért véget, azóta pedig tartósabb szárazság jellemzi a térséget.
A kutatók a tófenék üledékeit vizsgálva rekonstruálták az egykori állapotot, és közben apró töréseket, valamint régi földrengések nyomait is azonosították. Szerintük a kelet-afrikai rész leválása hozhatta létre a térség hosszú, keskeny tavait, köztük a Turkana-tavat és a Malawi-tavat is.
A kutatás arra is választ keresett, hogy a tavak vízszintjének változása visszahat-e erre a földtani mozgásra. A nagy mennyiségű víz ugyanis nyomást gyakorol a földkéregre, amikor pedig a nyomás csökken, a törésvonalak is könnyebben mozdulnak el.
A mérések szerint a már említett csapadékosabb időszak vége után a Turkana-tó környékén található törések évente átlagosan 0,17 milliméterrel nyílnak szét. Számítógépes modellek alapján egyrészt a csökkenő vízterhelés, másrészt egy közeli vulkán alatti magma mozgásának felerősödése okozhatta mindezt. Ez azt jelenti, hogy a térségben ma gyakoribbak lehetnek a földrengések, mint több ezer évvel ezelőtt.
Olvasd el ezt is!