A történelmi űrsikerről az egész világsajtó beszámolt, és milliók követték élőben a „a rettegés hét percének" nevezett leszállást. A küldetés nehézségét tekintve azt gondolnánk, hogy a legfejlettebb technológiára volt szükség, és olyan alkatrészekkel dolgoztak a NASA mérnökei, amit a hétköznapi ember csak évekkel később szerezhet be. Pedig ez óriási tévedés.
Korunk legmodernebb teljesítményű számítógépei helyett a NASA tájékoztatása szerint mindössze 200 MHz-es processzor van jelen a fedélzeten.
Ez nemhogy a számítógépek teljesítményétől, de mai telefonokétól is jócskán elmarad: a mai okostelefonokban ma már több GHz-es egységeket használnak.
Hogy ennyire „gyenge" teljesítménnyel miért érte be a NASA, arra misszió vezető mérnöke mesélt a hvg.hu-nak:
„A helyzet az, hogy a marsjárót kíméletlen környezet veszi körül. Igaz volt ez az útra és magára a vörös bolygóra is – a szerkezet indulása óta folyamatos sugárzásnak van kitéve. Ezért úgy kellett megépítenünk, hogy minél ellenállóbb legyen ezekkel a hatásokkal szemben, a sok védelmi elem mellett nem fért el benne bármi. Emellett a megépítésekor a megbízhatóság volt a legfontosabb szempont, hiszen nagyon nem volna jó, ha az eszköz egyik pillanatról a másikra egyszer csak újraindulna, vagy egyszerűen kikapcsolna – ami egyébként egy átlagos mobillal bármikor megtörténhet."
– mondta Mohamed Abiddal.
Mint a napokban kiderült, ez a megbízható forrás nem más volt, mint az Apple által is használt iMac G3.
Mindezt 1998-ban használta a márka.
Wikipedia/David Fuchs
Az Apple még az Intel előtti időkben a PowerPC chip-sorozatot tette a készülékeibe, amit az Apple, a Motorola és az IBM közösen fejlesztett ki. Tehát a a NASA egy 23 éves technológiában bízva vágott neki a Marsnak, és a szakemberek kellően megbízhatónak találták arra, hogy az egytonnás, nagyjából terepjáróméretű marsjáró egy teljes marsi évet – 687 földi napot – töltsön el a bolygón.
