Mikor gyakorolt rád utoljára igazán nagy hatást egy művészeti alkotás?

Én ezeket az inspirációkat folyamatosan vadászom. A zene a legegyszerűbb: bármikor, akár tíz másodperc alatt is el tudja repíteni az embert a tökéletességbe – ez akár napi rendszerességgel megtörténhet. Emellett sok sorozatot nézek. Ott az Ez minden, amit tudok (I Know This Much Is True), ahol egy ikerpár mindkét tagját Mark Ruffalo játssza. Több hónap különbséggel forgatták le a már elhízott, szétesett skizofrén ikertestvér karakterét, akit szintén ő alakít – sőt, sokszor vannak egy jelenetben is. Sokan mondják, hogy nagyon sötét, nyomasztó sorozat, szerintem nagyszerű színészet van benne, érdekes a hangulata, és tetszik, hogy filmre forgatták. Imádtam az HBO Csernobil minisorozatát, és nézem a Fauda című izraeli sorozatot is, ami szintén lenyűgöz: rengeteg jó színész játszik benne, és valós helyszíneken forgatnak. Nem mondom, hogy folyamatosan eget rengetően jó játékfilmek jönnek ki, de egyre több a jó sorozat mostanában. Játékfilmek közül a Joker volt a legutóbbi, ami nagy hatással volt rám: ezt például kétszer is láttam.

Ki az a művész, akivel bármit megadnál, ha beszélgethetnél?

Ilyen értelemben nem vagyok rajongótípus. Minden olyan alkotásért rajongok, ami jó és nagyszerű, de nincs meg bennem a „klasszikus" színészek, rendezők, művészek iránti rajongás. Nekem elég, ha hat egy alkotás, nincs speciális vágyam, hogy személyesen találkozzak az alkotóval. A Cannes-i Filmfesztiválon például többször is jártam, és ott összefutottam híres filmesekkel, Tarantinotól elkezdve Pedro Almodóvarig, akikért tömegek rajongtak külföldön is: mindig azt éreztem, hogy attól, hogy ők nem Magyarországra, hanem egy nagyobb kultúrába születtek, nekik ez a fajta világszintű ismertség sokkal jobban megadatik.

Mit hoz a jövő szerinted a filmiparban?

A filmnézés átalakul majd egy új típusú élménnyé. Ez a folyamat már elkezdődött az Avatarral és a 3D-filmek térnyerésével, és folytatódott a számítógépes játékokkal és a különböző virtuális terekkel. A film fogalma egyre inkább ki fog bővülni. A klasszikus film megmarad majd egy korábban megszokott struktúrában, a történeteink viszont sokkal inkább virtuális terekben, interakciókban fognak megvalósulni.

Is-is, vagy-vagy?

Múlt, jelen vagy jövő?

Jövő.

Félig teli vagy félig üres?

Félig teli.

Interjúkészítés vagy műsorvezetés?

Erre nem tudok válaszolni, mindkettőt nagyon szeretem.

Tévéműsor vagy film?

Itt sem tudok dönteni, mind a kettő az életem szerves része, párhuzamosan foglalkozom velük.

Kép vagy hang?

Kép.

Édes vagy sós?

Legyen édes, nagyon édesszájú vagyok.

Tea vagy kávé?

Inkább kávé, bár folyamatosan iszom teát is.

Kutya vagy macska?

Kutya.

Családi ünnepség vagy baráti összejövetel?

Mind a kettő egyenlően fontos.

Sport vagy lazulás?

Régen lazulást mondtam volna… Úgy mondanám, hogy harminc évig lazulás, most már inkább sport.