A megszállottság nem szerelem. Kezdetben persze sokban hasonlíthat a szerelemhez. Megdobogtatja a szíved, és szinte semmi másra nem tudsz gondolni, csak a másikra. A megszállottság azonban egy egészségtelen érzelem, amely idővel egyre fojtogatóbbá válik.
Shakespeare Rómeó és Júlia című művének szerelmespárját gyakran tekintik a szenvedély és a romantika csúcspontjának. Az emberek olykor azonban hajlamosak megfeledkezni a történet középpontjában álló tragédiáról: mindketten úgy gondolták, hogy képtelenek tovább élni a másik nélkül.
Rómeóhoz és Júliához hasonlóan a kötődésnek és a vonzalomnak számos rosszul alkalmazkodó formája létezik, de az egyik, amelyről gyakran megfeledkeznek, az a szerelemfüggőség. Bár e kifejezéssel nem definiált rendellenességről van szó, a kapcsolatoknak lehet olyan megszállott jellege, amelynek kevés köze van a szexuális és romantikus kapcsolatokhoz.
A szerelem magába foglalja a romantikus mámor utáni vágyat és szomjúságot, ami egy idő után olyannyira át tud alakulni, hogy egyesek úgy vélik, kapcsolatuk varázslatosan erős, ami képes legyőzni minden érzelmi akadályt. Ezek a sóvárgások azonban megszállott gondolkodáshoz, negatív következményekhez és diszfunkcióhoz vezethetnek.
Az úgynevezett nagy Ő megtalálására való összpontosítás segít az embereknek elszakadni életüknek kellemetlen területeitől. Ám egyidejűleg az agy egyre több hangulatjavító neurokémiai anyagot kezd termelni a kitalált fantáziáikra válaszul, és az egyén függővé válik tőlük. A szerelemfüggők fixálódhatnak egy személyre vagy az elképzelésre, hogy beleszeretnek az igaziba, ezért pedig erőszakosan keresik.
A szerelmi függőség etiológiája azonban sokféle lehet, néha traumatikus élményekből, a függőségek kialakulására való genetikai hajlamból, más pszichológiai zavarokból vagy ezek és más környezeti hatások kombinációjából eredhetnek.
