A szakítás a digitális korban kényszerességet, függőséget vonhat maga után. Leküzdéséhez szükségünk lehet néhány tanácsra.
Amikor két ember felbont egy kapcsolatot, elindul egy gyászfolyamat. El kell engedni, meg kell gyászolni a másik embert. Ebben azonban nincs segítségünkre a digitális bennszülött létforma, amely révén folyton-folyvást szembesülünk mások aktivitásával.
Ha valaki folyamatosan megnézi a volt párját a közösségi médián, az megakaszthatja a gyászfolyamatot. Mi több, olyan sebeket is feltéphet a régi emlékeken való merengés, amely újabb, nem kívánt érzelmekkel árasztja el a böngészőt.
A szakemberek látnak példákat erre a fiataloknál, akiknél kényszeres jelleget ölthet a másik ellenőrizgetése. Ez kihathat a koncentrációra, megfelelő étkezésre, alvásra is.
Ez egyfajta függőség is, melyet nehéz leküzdeni. Miért gond mindez?
Elizabeth Kubler Ross pszichiáter meghatározása szerint a gyász szakaszai a következők:
- Tagadás
- Düh
- Alkudozás
- Szomorúság
- Elfogadás
A szakaszok megélése során nincs szigorú egymásutániság, vissza-visszatérhetünk egy-egy korábbihoz. A gond akkor van, ha a gyászfolyamat sosem jut el az elfogadás szakaszába.
Hogyan segítsük magunkat gyászunkban egy szakítás során a közösségi média térhódításának korában?
- Először is, tartsunk egy kis szünetet. Ne használjuk a szociális hálót egy darabig, hagyjuk magunkat fellélegezni a szakítás után. Hagyjuk érvényesülni a negatív érzéseket, ne nyomjuk el médiahasználattal őket.
- Állítsunk fel határokat a virtuális életünkben is. Kövessük ki volt párunkat rövid időre, hiszen a való életben sem futunk össze minden nap vele a szakítás után.
- Kerüljük az izolációt. Találkozzunk és beszélgessünk a barátainkkal minél többet.
- Figyeljünk oda azokra a hívóingerekre, melyek a függő cselekedetek sorát indíthatja el bennünk.
- Maradjunk reményteljesek, bízzunk abban, hogy egy napon felgyógyulunk ebből a lelki sebből.
(Forrás: Psychology Today)
