A barátságos kistigris
<p>A Maláj-félsziget déli csücskénél, egy nagyjából harmad Komárom-Esztergom megyényi szigeten található a világ három városállamának egyike, Szingapúr (a másik kettő Monaco és a Vatikán). A klasszikus Ázsia a legmodernebb, 21. századi világgal alkot itt lenyűgöző keveréket, ahol találkozik az extravagancia és a hagyomány, a csúcstechnika és az érintetlen természet (Rio de Janeiro mellett az egyetlen megapolisz, amelynek területén megmaradt az őserdő), a klasszikus kis városi miliő és a kozmopolita nagyváros – Szingapúrt a trópusok New Yorkjaként is emlegetik.</p><p>Mindez pedig az elmúlt, cirka három évtized eredménye: az ország gazdasági teljesítménye a nyolcvanas évek végén nagyjából a magyarral egyezett meg, 1990 és 2000 között ez megduplázódott, majd azóta, az eltelt húsz évben megtriplázódott. Ezzel Szingapúr a világ hetedik gazdasági nagyhatalmává vált – nem véletlen, hogy Dél-Koreával, Tajvannal és Hongkonggal együtt ázsiai kistigrisként emlegetik. </p><p>A teljesítmény többek közt az államalapító Li Kuan Junak is köszönhető, aki a tehetséggondozásban látta meg aprócska hazája felemelkedésének lehetőségét. A szingapúri fiatalok a világ legjobb egyetemeire járhatnak, állami ösztöndíjjal, ám diplomázás után, a világszínvonalú fizetéseknek köszönhetően – ellentétben más ázsiai nációkkal –, hazatérnek, s a helyi gazdaságot erősítik a megszerzett tudásukkal.</p><span style="display:block;position:relative;padding-top:56.25%;" class="rm-shortcode" data-rm-shortcode-id="2f4770c56f7e786d250ff0d5caa05542"><iframe type="lazy-iframe" data-runner-src="https://www.youtube.com/embed/Psr4HZmWHnQ?rel=0" width="100%" height="auto" frameborder="0" scrolling="no" style="position:absolute;top:0;left:0;width:100%;height:100%;"></iframe></span>
Csúcstechnológia és hagyományok
<p>Persze ez még „csak" egy klasszikus jóléti társadalomhoz lenne elegendő, ám a városállam vezetése ennél sokkal komolyabb eszmét, az igazságos állam megteremtését tűzte ki célul. Bár Szingapúrban megannyi náció él, a törvények teljes toleranciát írnak elő, ami a mindennapokban is érzékelhető. A vitát például, hogy a többségi kínai vagy a kisebbségi maláj legyen-e az ország nyelve, az angollal ügyesen feloldották, így mindenki megtanulta a nyelvet, ami a turizmus felfutására is komoly hatással volt.</p><p>Az elmúlt évtizedekben a páratlan természeti adottságok mellé a szórakoztató- és a szolgáltatóipar hihetetlen fejlődése társult, így 2020 elejére elmondható, hogy évente több turista érkezett az országba, mint ahányan lakják. Itt az is megtalálja a számítását, aki múzeumok gazdag gyűjteményében szeret nézelődni, másokat az építészeti különlegességek ragadhatnak meg, míg a különféle etnikumok városrészeiben Ázsia megannyi vidékének jellegzetességeivel találkozunk, azaz egy szingapúri út felérhet egy körúttal a legnagyobb kontinensen.</p><p>Ami mindenkinek azonnal feltűnik, az a hihetetlen modernség, a csúcstechnológia jelenléte a mindennapokban, ám mindez évszázados kulturális hagyományokkal párosul: ez teszi igazán élhetővé, élvezhetővé s különlegessé Szingapúrt. Hiába sokmilliós metropolisz, a tempó olyan nyugodt, mint valamilyen vidéki kisvárosban. A mosolygó, elégedett, a külföldieket a végletekig tisztelő lakosok között így egy pillanatig sem érzi magát idegenben-idegennek az ember, s csak egy szemvillanásra lepődik meg, amikor a szokásos felhőszakadásban egy kedves helybéli a feje fölé tartja az esernyőjét, és bőrig ázva, ám érdeklődőn beszélgetve kíséri el úti céljához.</p><p>Mert Szingapúrban ez is természetesnek tűnik.</p>
<div id="adoceangemhuomiomujgku" class="adoceanz"></div>
<script type="text/javascript">
ado.slave('adoceangemhuomiomujgku', {myMaster: 'TIunnuAMl7FlOcYEutjeJg8QP7tpee7GUAM31BtpFvv.b7' });
</script>
Big Brother élesben
<p>Szingapúr első pillantásra semmiben sem különbözik az ázsiai metropoliszok felhőkarcolós negyedeitől, ám a látogatónak hamar feltűnik a városállam rendkívüli, klinikainak ható, szinte steril tisztasága. Minden újnak tűnik: a házak, az utcák, a terek, a hidak makulátlanul tiszták, a parkok gondozottak, a sétányokat naponta többször locsolják, mintha a városállamban semmi sem lenne gyűlöletesebb, mint a rendetlenség és a kosz.</p><p>Ennek betartását pedig szigorúan megkövetelik mindenkitől, a turistáktól is, akiknek akár terhes is lehet a megannyi törvény – Szingapúr ugyanis a világ egyik legszabályozottabb állama. Az előírások betartását civil rendőrök és Big Brother-szerű bekamerázottság felügyeli, s mindenkiről – így a turistákról is – minden dossziékba kerül…</p><p>Ennek megfelelően igencsak ajánlott, hogy mindenki betartsa a szigorú szabályokat, ugyanis a legenyhébb büntetések is 300 amerikai dollár körül kezdődnek, ehhez elegendő, ha bekapunk néhány falatot vagy kortyolunk az ásványvizes palackból a metrón, ahol tilos enni és inni – az egész várost behálózó kamerarendszeren keresztül pillanatok alatt kiszűrik a renitenseket.</p><p>A rágózás tilos az egész országban, nem is árulnak rágógumit, a külföldit pedig, ha rajtakapják, alaposan megvágják. Ugyanúgy 500 dolláros büntetés jár nem kijelölt helyen dohányzásért, vagy éppen az utcai szemetelésért, de a hangoskodást is hasonlóképpen bírságolják. Ugyanennyibe fáj a más ázsiai országokban mindennapos köpködés, vagy ha valaki nem húzza le a nyilvános vécét, illetve tüsszentéskor nem teszi a szája elé a kezét (és nem csak járvány idején).</p><p>Sőt a helyszíni bírság mellett még rendőrségi procedúra is várhat a bűnösökre, akik komolyabb tettek esetén (mint például a metró összefirkálása) akár botozásra is számíthatnak, a helyiek ugyanis előszeretettel alkalmazzák a brit időkből hagyományos fenyítési módot.</p><p>Cserébe viszont nyugodt lehet az ember, nem kell félnie, hogy gyanús ételektől, italoktól elrontja a gyomrát. A leglepattantabbnak látszó vendéglőbe is nyugodtan be lehet ülni, a konyhában ugyanis biztosan rend és tisztaság uralkodik. Nem kell tartani a taxishiénáktól, akik, ha csak egyetlen turista is panaszt tesz ellenük, örökre elveszítik az engedélyüket.</p><p>Még drákóibb szigorral büntetik a klasszikus bűnözést, emiatt tulajdonképpen ismeretlen a lopás, a kifosztás, a betörés, pláne a rablás. Így a legsötétebb utcákon is bátran lehet sétálni még éjszaka is, és nem kell tartani a drogdílerektől sem – a kábítószer-kereskedelemért halálbüntetés jár a városállamban.</p><img type="lazy-image" data-runner-src="https://assets.rebelmouse.io/eyJhbGciOiJIUzI1NiIsInR5cCI6IkpXVCJ9.eyJpbWFnZSI6Imh0dHBzOi8vYXNzZXRzLnJibC5tcy8yNTcwMjc3MS9vcmlnaW4uanBnIiwiZXhwaXJlc19hdCI6MTY3MzkwMzcyNX0.cF59jP5F_0uK8cqN9_lvsVWE0D2wAgDWdPm9Jg6WmnU/img.jpg?width=980" id="62760" class="rm-shortcode" data-rm-shortcode-id="423afb0b309f2d6054c9b7400ba39c3d" data-rm-shortcode-name="rebelmouse-image" data-width="2000" data-height="1333" />
Lily Banse / Unsplash
