Elméletben jobb megoldásokat talál, mint az emberek, de mégse valószínű, hogy gazdasági szereplővé váljon a jövőben.
A mesterséges intelligencia (MI) olyan vagyonelosztási módszereket tud kidolgozni, amelyek népszerűbbek, mint az emberek által tervezett rendszerek – derül ki egy új kutatásból, amiről a ScienceAlert számolt be.
A DeepMind nevű brit MI-vállalat kutatócsoportjának megállapításai azt mutatják, hogy a gépi tanulási rendszerek nem csak az összetett fizikai és biológiai problémák megoldásában jelesednek, hanem segíthetnek a nyitottabb társadalmi célok elérésében is, például az igazságos, virágzó társadalom megvalósításában.
Ez persze nem lesz könnyű feladat: a kutatók szerint a jövőben nehéz lesz egy olyan rendszert megalkotni, amelyet a társadalom valóban akar, mivel az emberek – természetüknél fogva – a legtöbbször nem értenek egyet a legtöbb dologban, különösen a társadalmi, gazdasági és politikai kérdések megoldásának legjobb módszerével kapcsolatban.
Az értékegyeztetés egyik fő akadálya, hogy az emberi társadalom többféle nézetet ismer el, így nem egyértelmű, hogy a mesterséges intelligenciának kinek a preferenciáihoz kellene igazodnia
– mondták a kutatók a tanulmányban.
A szakadék áthidalására a kutatók kifejlesztettek egy olyan vagyonelosztó „ügynököt", amelynek képzési adataiba beépítették az emberek (valós és virtuális) interakcióit – így tulajdonképpen az emberek által preferált (és feltételezhetően összességében igazságosabb) eredmények felé irányították a mesterséges intelligenciát.
Bár a mesterséges intelligenciák valóban elképesztő eredményeket tudnak produkálni, ha magukra hagyják őket, messze nem kívánatos társadalmi következtetésekre is juthatnak; az emberi visszajelzés segíthet a neurális hálózatok jobb irányba terelésében.
Az összesen több ezer emberi résztvevővel végzett kísérletekben a csapat MI-ügynöke – a „Demokratikus MI" – egy közjavak játékának nevezett befektetési gyakorlatot tanulmányozott, amelyben a játékosok különböző összegeket kapnak, és a pénzüket egy közalapba adhatják, majd a befektetésük mértékének megfelelő hozamot vehetnek ki az alapból.
Egy sor különböző játékstílusban a vagyont három hagyományos újraelosztási paradigma – szigorú egalitárius, libertárius és liberális egalitárius – alapján osztották újra a játékosok között, amelyek mindegyike másképp jutalmazza a játékosok befektetéseit.
Egy negyedik módszert is teszteltek, az emberközpontú újraelosztási mechanizmust, amelyet mély megerősítéses tanulással fejlesztettek ki, felhasználva az emberi játékosoktól és az emberi viselkedést utánzó virtuális ágensektől származó visszajelzési adatokat.
Az ezt követő kísérletek azt mutatták, hogy a játékban a pénz kifizetésére szolgáló emberközpontú rendszer népszerűbb volt a játékosok körében, mint bármelyik hagyományos újraelosztási szabvány. De a kutatás alatt behozott új újraelosztási rendszereknél is népszerűbb volt.
A mesterséges intelligencia felfedezett egy olyan mechanizmust, amely helyreállította a kezdeti vagyoni egyensúlytalanságot, szankcionálta az ingyenélőket, és sikeresen megnyerte a többségi szavazást
– számoltak be az eredményekről a kutatók.
Érdemes megjegyezni, hogy a kutatók is elismerik, hogy rendszerük számos kérdést vet fel – elsősorban azt, hogy az értékegyeztetés az ő rendszerükben a demokratikus döntések körül forog, ami azt is jelenti, hogy az ágens valójában súlyosbíthatja az egyenlőtlenségeket vagy elfogultságokat a társadalomban (feltéve, hogy elég népszerűek ahhoz, hogy az emberek többsége megszavazza őket).
De a bizalom kérdése is ott van még:
a kísérletekben a játékosok nem tudták, hogy ki áll a vagyonújraelosztási modell mögött, amelyért fizetnek. Nem lehet tudni, hogy ugyanúgy szavaztak volna, ha tudják, hogy egy mesterséges intelligenciát választanak egy ember helyett.
Végezetül a csapat szerint a kutatást nem úgy kell értelmezni, mint egy radikális technokrata javaslatot, amely megdöntené a társadalomban a vagyon tényleges újraelosztásának módját – de egy olyan kutatási eszközről van szó, amely segíthet az embereknek abban, hogy a jelenleginél potenciálisan jobb megoldásokat dolgozzanak ki.
Azaz a kutatók sem támogatják a „mesterséges intelligencia kormányzását", ahol emberi beavatkozás nélkül hoznák meg a politikai döntéseket
