A jövőbeni áremelkedésekkel és a benzinadagolás küszöbén álló egyes országokban a dolgok sokkal rosszabbra fordulnak, mielőtt jobbra fordulnának.
Bárhol is vagy, és bármit is csinálsz, szinte biztosan érezted már a globális energiaválság szúrását. Európa túlzott függ a Gazprom energiaóriástól, amelyben az orosz állam többségi részesedéssel rendelkezik, így lehetetlen egyik napról a másikra az összes orosz gázt helyettesíteni. Oroszország a világ második legnagyobb földgázszállítója az Egyesült Államok mögött, és harmadik legnagyobb kőolajszállítója az USA és Szaúd-Arábia mögött. A világ pedig alvajáró módon belecsúszott az energiaválságba, mivel nem készült fel a fosszilis tüzelőanyagok utáni jövőre. Németország például számos atomerőművét bezárja, holott azok még működnek, és még mindig szükség van rájuk az európai energiamixben. A jelenlegi helyzetben Európa túlélheti az orosz olaj nélkül is, amely az Európai Unió ellátásának mintegy 30 százalékát biztosítja. De nem tud túlélni orosz gáz nélkül, amely az EU gázellátásának 40 százalékát teszi ki.
És a helyzet egyre romlik. Putyin közölte, hogy április 1-jétől rubelben kéri az orosz gázszállítások kifizetését, hogy elkerülje a szankciókat, ezt a lépést az országok, köztük Németország zsarolásnak nevezte. Ez a lépés aggodalmakat keltett, hogy a szállítások megszakadhatnak. A növekvő árakkal és az Oroszország illegális háborújának következményeivel szembesülve az országok arra kérik a többi fosszilis tüzelőanyag-termelőt, hogy nyissák meg a csapokat. Az OPEC, amelyet gyakran a kartellként emlegetnek, szervezi, majd szétosztja azt, ami az átlagos éves globális kereslet mintegy 40 százalékát teszi ki. Az olajkereskedő szervezetet arra kérték, hogy növelje a szállításokat, hogy pótolja az esetleges orosz hiányt - vagy tegye lehetővé az országok számára, hogy Oroszországot teljesen kizárják. Az OPEC eddig ezt elutasította. Március 31-én közölte, hogy májustól napi 432 000 hordóval növeli a készleteket, ami jóval alacsonyabb a szükségesnél, és kevesebb mint 2 százalékos növekedést jelent a meglévő termeléshez képest.
Akkor miért nem nyitja meg az OPEC a csapokat? Az okok gazdaságiak lehetnek. A magas árak több pénzt jelentenek az OPEC-országoknak, amelyek közül sokan Oroszországgal szövetségesek, és valószínűleg profitálnak a piaci válságból. A kartelleket nem lehet arra kényszeríteni, hogy több olajat szállítsanak, mert a kartell azért van, hogy a kartell tagjai számára magasabb bevételeket biztosítson. Magas árakat akarnak, nem pedig alacsony árakat. Az OPEC tétlensége az oka annak, hogy Biden megcsapolta az USA stratégiai kőolajkészletét, és naponta egymillió hordó olajat engedett a piacra. De ennek a látszólag merész lépésnek kevés hatása volt. Az olajár esett, amikor Biden bejelentette, hogy lépéseket tesz, de nem jelentősen - ami azt jelzi, hogy az amerikai stratégiai olaj nagyobb összefüggésben keveset számít.
A politikai célszerűség és a rövid távú gondolkodás évek óta az energiaválság szélén tartja a világot, mivel a politikusok inkább figyelemfelkeltő politikákkal akarnak szavazókat szerezni, mint olyan nehéz, hosszú távú terveket végrehajtani, amelyek megváltoztatnák a piaci alapokat. A gáz globális részesedése a primerenergia-fogyasztásban még soha nem volt ilyen magas, miközben a világ állítólag zöldíti energiaellátását. A politikusok alacsonyan tartják az üzemanyagárakat, és váratlan adókkal fenyegetik az energiaipari vállalatokat, ami korlátozza az alternatív megoldásokba való beruházási lehetőségeiket. Az országok infrastruktúrát építettek az olcsó szénhidrogének támogatására, ahelyett, hogy drágább alternatívákba fektettek volna be, amelyek hosszú távon előnyösek lennének.
A világ belemártotta a lábujját a megújuló energiaforrások ágazatába, és 2021-re 38 százalékra növelte a megújuló energiaforrások globális arányát a villamosenergia-termelésben, ugyanakkor nem támogatta azt elég gyorsan ahhoz, hogy vészhelyzet esetén a fosszilis tüzelőanyagok kiesését pótolni tudja. Aztán jött a globális energiaválság, hogy megmutassa, mennyire elromlottak a dolgok. A politikusok világszerte kénytelenek most alternatív módszereket kipróbálni az energiaigény megfékezésére és az ellátási rés csökkentésére. Az Egyesült Királyság kormányának nemrég bejelentett energiaár-korlátozása a fogyasztók számára egy újabb példa a rövid távú gondolkodásra, amely inkább súlyosbítja, mintsem megoldja a piac alapvető problémáját. Az árplafon korlátozza azt az összeget, amelyet a szolgáltatók akkor is felszámíthatnak a háztartásoknak, ha a nagykereskedelmi árak az előírt 54 százalékos emelkedésnél nagyobb mértékben emelkednek.
Németország és Ausztria a magas árak miatt a gázfelhasználás korlátozását tervezi. A korlátozásra az orosz ellátás hosszú távú életképességével kapcsolatos félelmek miatt került sor: Németország a teljes 102,1 milliárd köbméteres gázigényéből 56 milliárd köbmétert fedez orosz gázból, míg Ausztria gázigényének 80 százalékát Oroszországtól fedezi. A megújuló energiaforrások nem sokat tehetnek. Az alacsony szén-dioxid-kibocsátású energiaforrások a globális villamosenergia-termelés kevesebb mint 40 százalékát teszik ki - ez jelentős arány, de nem elég a túléléshez. A megújuló energiaforrások növekedése pedig tavaly lelassult a 10 éves átlaghoz képest. Ami pedig még nincs, azt a következő években nem tudjuk használni.
A világnak most talán átmenetileg el kell halasztania a zöld energiával kapcsolatos terveit, miután figyelmen kívül hagyta a tiszta energiával kapcsolatos lehetőségeket, amikor bőséges volt a fosszilis tüzelőanyag-kínálat. Az elkövetkező hónapokra egy javaslat, hogy égessünk el mindent, ami most elérhető, majd amint a fosszilis üzemanyagok ára csökken, térjünk vissza a zöld technológiákhoz. A keresletcsökkenés a szükséges energiamennyiség átmeneti csökkenéséhez vezet, ami viszont lélegzetvételnyi teret ad a piacnak, hogy a hiány idején újra alkalmazkodni tudjon.
A jelenlegi zűrzavarból való kilábaláshoz brutális őszinteségre lesz szükség a politikusok részéről is, akiknek vállalniuk kell a népszerűtlen intézkedéseket. A kormányoknak el kell magyarázniuk, hogy a jövő biztosításához hatalmas beruházásokra van szükség, sokkal többre, mint amennyit eddig a zöld alternatívákra szántak, még akkor is, ha Oroszország befejezi illegális háborúját. Az országoknak túl kell ruházniuk a tartalékkapacitás növelése érdekében, míg az egyéneknek csökkenteniük kell energiafelhasználásukat. Németországnak újra kell gondolnia a nukleáris energiához való hozzáállását, más országok pedig kénytelenek lesznek átgondolni a fosszilis tüzelőanyagokhoz való hozzáállásukat.
(Forrás: Wired)
