A tudósok minden eddiginél részletesebben tudták megfigyelni a kényszerbetegséggel összefüggő agyi aktivitást - és ha ezeket az idegi jeleket azonosítani lehet, akkor lehetőség nyílik arra, hogy meg is tudjuk őket változtatni.
A kényszerbetegség, ismertebb nevén az OCD száz felnőttből akár kettőt is érinthet, és bár különböző viselkedéses kezelések és gyógyszerek rendelkezésünkre állnak, becslések szerint a kényszerbetegségben szenvedők 25-40 százalékának nem származik belőlük tartós előnye. A rendellenesség tolakodó gondolatokkal és kényszeres viselkedéssel járhat, ami kihat a mindennapi életre és szorongást okoz.
Egy új vizsgálatban öt súlyos kényszerbetegségben szenvedő önkéntest figyeltek meg mind a laboratóriumban, mind otthon a mindennapok során, a gyűjtött adatok között az agyi aktivitás mérése mellett az arckifejezés, a testmozgás, a szívritmus is szerepelt, továbbá az, hogy ők mennyire érzik intenzívnek saját bevallásuk szerint az OCD tünteteit.
Ez a valós időben gyűjtött információcsomag lehetővé tette a kutatók számára, hogy kiszúrják a viselkedési aktivitás és az agyi jelek közötti összefüggéseket. Bár a kísérlet mintája csak kis létszámú volt, és utóvizsgálatokra lesz szükség, potenciálisan egy új kezelési terület felé mutat utat. Ez az első alkalom, hogy a neuropszichiátriai betegségben szenvedő résztvevők agyi jeleit krónikusan, otthon rögzítették a releváns viselkedési mérések mellett.
Bár a csoport képes volt azonosítani a kényszerbetegséggel potenciálisan összefüggő agyi mintázatokat az úgynevezett kortiko-striatális-thalamo-kérgi hurokban, még mindig a korai szakaszban vagyunk. Még nem világos, hogy ezek a jelek mit jelenthetnek, vagy hogyan lehetne manipulálni őket, de azt már tudjuk, hogy ezt az ötletet érdemes megvizsgálni. A jövőbeli kutatásoknak több résztvevőre és több, hosszabb idő alatt gyűjtött információra lenne szükségük, mondják a kutatók - a napi testmozgás hasznos adatpont lenne, amely például nem szerepelt ebben a konkrét vizsgálatban.
(Forrás: ScienceAlert)
