A pszichológiának vannak válaszai a nappali álmodozásra is.
Az álmok létfontosságú szerepet játszanak az érzelmi feldolgozásban alvás közben, ezért kihatnak a pszichológiai jóllétünkre. De mi van az ábrándokkal? Mi történik akkor, amikor hagyjuk elkóborolni elménk és olyan dolgokra gondolunk, melyek távol állnak a valóságtól?
Bizonyíték van arra, hogy a nappali álmodozás hátrányokat okoz a teljesítményünk szempontjából olyan feladatokban, mint az olvasás, a figyelem tartós fenntartása és az alkalmassági tesztek.
A fantáziáknak azonban jelentős előnyei is lehetnek. Ma már jó okkal feltételezhetjük, hogy a gondolatok elsodródása fontos szerepet játszik a kreatív problémamegoldásban például.
Az álmodozó elmék általában jövőorientáltak. Az álmokban tervezzük meg ugyanis az életünket. A jövő, amelyet önmagunknak álmodunk meg, optimista és előremutató lehet, ami pozitív hozadéka a fantáziálásnak.
Az ábrándok felszabadítanak minket a valóság bosszantó korlátai alól, lehetővé téve számunkra, hogy kreatívabban gondolkodjunk a ma problémáiról és a holnap lehetőségeiről.
Mi történik az agyunkban, amikor álmodozunk? Ennek kiderítésére egy kutatásban 15 önkéntes agyát vizsgálták meg akkor, amikor elméjük épp elkalandozott.
Az eredmények azt mutatták, hogy ilyenkor számos agyi régió nagyon aktívvá válik. Agyunk aktívabb, amikor álmodozunk, mint amikor rutinfeladatokra koncentrálunk.
Álmodozás közben egyaránt aktiválódnak az alacsony szintű, rutinszerű mentális tevékenységgel társuló agyterületek, valamint a magas szintű problémamegoldással foglalkozó területek is.
Ez azt jelenti, hogy mind a rutinszerű agyi hálózatunk, mind az ügyvezető hálózatunk elfoglalt, amikor álmodozunk, ami hiperaktívvá teszi elménket.
Nappal álmodozni tehát semmiképp sem lusta dolog, igen is aktivizál minket.
Felmerül a kérdés, hogy mikor jó álmodozni. Hagynunk kell, hogy elménk a megfelelő időben elkalandozzon: az ábrándozás egy unalmas találkozó alatt teljesen elfogadható, sőt ajánlott; ábrándozni autóvezetés közben nem az.
(Forrás: Psychology Today)