Szeretjük feleleveníteni fiatalkorunk zenéit. Vajon miért?
Egy új tanulmányban választ kerestek arra, hogy miért kedveljük annyira fiatalkorunk zenéit. Azt eddig is tudtuk, hogy a zene szorosan összekapcsolódik memóriánkkal és érzelmeinkkel. A memóriánkkal való kapcsolódás miatt egy régi zene feleleveníthet olyan szociális kapcsolódásról szóló pozitív emlékeket, ami megmagyarázhatja például, hogy a világjárvány alatti izoláció közben miért hallgatjuk fiatalkorunk zenéit.
Az általános pszichológiai kutatások emellett kimutatták korábban, hogy az autobiográfiai, vagyis önéletrajzi emlékezetünk sokkal jobban tárolja az emlékeket. Más szavakkal, mindennél jobban emlékszünk saját, személyes élményeinkre.
A szakemberek már azt is felderítették, hogy tíz- és harmincéves korunk között van egy emlékezeti dudor a memóriánkban, tehát ebből az időszakból van a legtöbb és legélesebb személyes élményekhez kapcsolódó emlékünk. Ezt azzal magyarázzák, hogy rengetek identitást formáló dolog történik ebben az időszakban (ilyen az első munka, párkapcsolat, elköltözés a szülőktől), ezeket agyunk nagyon mélyen kódolja.
Amikor zenéről kérdeznek embereket, ebből az időszakból idéznek fel nagyon sok számukra kedves zenét, sőt, jobban ismerik a húszas éveik zenéit, stílusait, előadóit a jelenlegi koruknak megfelelő stílusoknál.
Az új kutatás ezt a jelenséget próbálta meg feltárni, 470 résztvevő bevonásával. A vizsgálatban azt találták, hogy a tizennégy évesen hallott zenékre emlékszünk a legjobban. Az idősebb korosztály nem csak, hogy ezekre a zenékre emlékezett jobban, hanem ezeket is preferálta más zenékkel szemben.
A zenék továbbá szorosan összekapcsolódtak az önéletrajzi emlékekkel, ami alátámasztja a korábbi elképzeléseket. Találtak kivételeket is a kutatók, azok a zenék ugyanis, amik örök kedvencek, mint a Hotel California című dal a The Eagles-től, emlékektől függetlenül tetszettek a résztvevőknek.
Úgy tűnik tehát, hogy elsősorban nem azért érdekelnek minket fiatalságunk dallamai, mert szerintünk jobbak, mint a többi korszak zenéi, hanem azért, mert szorosan kapcsolódnak személyes emlékeinkhez, ez teszi olyan széppé őket.
(Forrás: Sciencealert)
