George Michael egy koncertje közben, 1988-ban.

Zseni, szexszimbólum, bálvány. George Michaelt az elmúlt évtizedekben számos hasonló jelzővel illették, a 20. század egyik legsikeresebb énekesének élete azonban korántsem volt olyan álomszerű, mint amilyennek a rajongók elképzelték. Akármilyen nehéz is elhinni a Wham! egykori énekese már öt éve nincs közöttünk, ebben a cikkben pedig bemutatjuk a legendás előadó kalandos, mégis viszontagságos életútját.


Gyermekkora

George Michael Jeórjosz Kiriákosz Panajótu néven született Londonban, 1963. június 25-én. Édesapja görög származású vendéglős volt, aki az ’50-es években – egy jobb élet reményében – költözött Angliába. Édesanyja táncosnőként dolgozott, akivel George egészen a nő 1997-es haláláig nagyon szoros és bensőséges kapcsolatot ápolt, de két nővére is komoly hatással volt rá.

Michael esetében, könnyen gondolhatnánk, hogy már a iskolás évei alatt is a menő srácok közé tartozott, ám a valóságban közel sem ez volt a helyzet. A későbbi popikon egyáltalán nem találta a helyét fiatalként, kifejezetten furcsa gyereknek tartották a többiek, pont emiatt egyetlen barátja sem volt. Ismerőseinek a visszaemlékezései szerint ebben az időszakban olyan súlyos lelki sebeket szerzett, amelyek egész életében elkísérték őt. Az azonban egyértelmű volt, hogy a fiú különleges zenei tehetséggel rendelkezett.

Az ifjú Jeórjosz életében azonban váratlan fordulat következett be amikor a család elköltözött egy Londontól nem messze fekvő kisvárosba, Radlettbe. Ezután nem sokkal beiratkozott a helyi középiskolába, ahol megismerkedett egy bizonyos Andrew Ridgeley-vel, aki nemcsak az első igazi barátja lett, hanem pár évvel később a közös zenekarukkal meghódították az egész világot.

Pete Still/ Getty Images Hungary

Kezdeti szárnypróbálgatások

A Ridgeley-vel való megismerkedés egy teljesen új fejezetet nyitott Michael életében, hiszen végre talált valakit, aki hasonlóan imádta a zenét, mint ő. A két fiú megszámlálhatatlan órát töltött a korabeli slágerek hallgatásával és elemzésével, emellett folyamatosan a saját ötleteiken agyaltak.

George ekkoriban már rendszeresen utcazenélt, a kedvenc Queen-slágereit játszotta a londoni aluljárókban, de nemcsak a hangjával igyekezett lenyűgözni a helyi közönséget, hanem a lemezeivel is, mivel DJ-ként gyakran fellépett a Watford környéki kisebb klubokban.

Eközben Andrew-val és néhány helyi sráccal megalapították a The Executive nevű ska- bandát, ám ennek a projektnek hamar vége lett.

Ridgeley és Michael azonban nem akarták abbahagyni a közös munkát és végül 1981-ben megalapították a Wham! nevű zenekart.

A két fiú személyisége nagyon különbözött egymástól, de nem éppen úgy ahogy azt gondolnánk: George szerény és visszahúzódó, míg Andrew egy nagyhangú, központi figura volt.

Wham!

Az addig nem túlságosan sikeres duó két évvel a megalakulása után, 1983-ban adta ki első, Fantastic! című lemezét, amely meglepően népszerű lett, legfőbbképp az Egyesült Királyságban. Az albumról a Young Guns, a Wham Rap! (Enjoy What You Do?) és a Club Tropicana is felkerült a brit top 10-es listára.

A zenekar már komolynak mondható rajongótáborral rendelkezett, a tinilányok oda voltak a két jóképű fiúkért, de a valódi őrület csak ezután következett.

1984-ben ugyanis megjelentették a Make It Big című lemezüket, amelyet a poprajongók a mai napig a legikonikusabb albumok között tartanak számon. Olyan legendás dalok szerepeltek ezen a korongon, mint a Wake Me Up Before You Go-Go, amely mind az Egyesült Államokban, mind az Egyesült Királyságban a slágerlisták első helyén landolt, de a Careless Whisper, a Freedom és az Everything She Wants is meghódította toplistákat világszerte.

A Wham! megkérdőjelezhetetlenül az egyik legismertebb zenekar lett, milliók imádták a slágereiket, emellett teltházas arénakoncerteket adtak világszerte. Az 1984 decemberében kiadott Last Christmas című karácsonyi dal csak tovább fokozta az őrületet. George egész életében rendkívül komolyan vette a jótékonykodást, a dal teljes bevételét éhező gyermekek megsegítésére ajánlotta fel.

Külön érdekesség, hogy meglepő módon minden idők egyik legnépszerűbb ünnepi popdalának a megjelenése évében meg kellett elégednie a karácsonyi slágerlisták második helyezésével. Ebben az esztendőben adta ki ugyanis a Band Aid a Do They Know It's Christmas-t (melyen George is közreműködött), amely az 1984-es karácsonyi „piacon” mondhatni mindent vitt.

Nem szabad elfeledkeznünk még az Elton Johnnal a Live Aid jótékonysági koncerten előadott Don’t Let The Sun Go Down On Me című duettről sem, amely mindkét előadó életművében kiemelt helyen szerepel.

Egy külső szemlélő úgy gondolhatta, hogy George Michael a '80-as évek közepén élete legboldogabb időszakát élte, de az ifjú sztár legbelül folyamatosan őrlődött, mivel a barátai elmondása szerint kettős életet élt. A közönség és a média a vidám, jóképű énekest láthatta, akiért nők milliói rajongtak, de valójában folyamatos feszültséget keltett benne szexuális beállítottsága. Egyedül Andrew-nak merte elárulni, hogy homoszexuális és semmiképp sem akarta, hogy kitudódjon ez az információ, mivel nagyon félt attól, hogy az édesanyja összetörne a hír hallatán.

Ettől függetlenül George ismertsége folyamatosan nőtt, ami eleinte a zenekar malmára hajtotta a vizet, de 1986-ban az énekes úgy döntött, hogy szólóban folytatja a pályafutását.

A búcsúhoz nagyszabású koncert dukált, George és Andrew a Wembley Stadionban, közel 90 ezer ember előtt zárták le a Wham!-korszakot.

Út a legendává válás felé

A poptörténelem során nem egyszer fordult elő az a helyzet, hogy egy közkedvelt zenekar frontembere hátrahagyva a bandáját szólókarrierbe kezd. A legtöbb esetben ez a lépés bukáshoz vezet, mivel az előadó szólóban nem tudja megismételni azokat a sikereket, amelyeket az együttesével elért. Michael esetében azonban pont az ellenkezője történt.

Az 1987-ben megjelent Faith című korong bombasiker lett, az album egy teljes éven keresztül szerepelt a Billboard top 10-es listáján, világszerte 25 millió darabot adtak el a lemezből. A Faith nemcsak hatalmas kereskedelmi, hanem számos szakmai sikert is elért, többek között az év albumának járó Grammy-díjat is elnyerte.

Fontos megjegyezni, hogy egy szám kivételével a lemez összes dalát Michael írta. Az albumhoz kapcsolódó turné, sajtómegjelenések és egyéb elfoglaltságok rendkívül kimerítették az énekest. Emellett az a tény, hogy folyamatosan távol volt a szeretteitől és elképzelhetetlen méretű médiafelhajtás volt körülötte saját elmondása szerint mentálisan nagyon megviselte.

Az előbb említett problémáknak meg is lett a hatása, ugyanis az énekes a soron következő 1990-es Listen Without Prejudice című albumának kapcsán letiltott mindennemű promóciót, beleértve a videoklipeket is. Michaelnek kimondott célja volt, hogy a szexikon-imidzset ledobva magáról egy komoly, elismert, társadalmilag fontos témákról éneklő előadóművész legyen, a terve pedig kifejezetten jól sült el.

Az az ember, aki négy-öt évvel ezelőtt voltam, tökéletesen boldog volt, hogy egész nap egy kamera előtt állhatott. Most meg annyira nyomorultul érzem magam tőle. Soha nem voltam elégedett azzal, ahogyan kinézek. Talán szükségem volt a fizikai rajongásra, hogy kárpótolva legyek azért, amit nem láttam magamban. Rájöttem, hogy az közel sem minden, ha valaki vonzó

– mondta az USA TODAY-nek 1990 szeptemberében.

Miután Praying For Time című dal a Billboard-lista első helyére került, beleegyezett, hogy készülhetnek a dalairól videoklipek, egy feltétele azonban továbbra is volt: ő nem akart szerepelni bennük. A lemez egyértelműen legismertebb dala a Freedom! ’90 lett. 1991-ben világkörüli turnéra indult, mely során megismerte későbbi szerelmét, a brazil divattervezőt, Anselmo Felleppát.

Időközben megromlott a kapcsolata a lemezkiadójával, a Sony Music-kal, mivel a két fél egymásra mutogatott a Listen Without Prejudice mérsékelt amerikai sikerei miatt. Ez a vita olyannyira elharapódzott, hogy Michael végül felbontotta a szerződését a vállalattal.

Ebben az időben állítólag szóba került az is, hogy Freddie Mercury halála után Michael lett volna a Queen állandó frontembere, ám ebből az ötletből végül nem lett semmi.

A hírnév sötét oldala

George Michaelnek a ’90-es évek szakmailag sikeres időszak volt, az előbb említett lemezek után, olyan slágereket jelentetett meg, mint a Jesus To A Child, vagy a Fast Love, ám a magánélete válságos állapotban volt. 1993-ban AIDS-ben elhunyt Anselmo Feleppa, aki sokak szerint Michael életének legnagyobb szerelme volt.

1998-ban George ismét címlapokra került, bár ezúttal nem a zenéje miatt. Letartóztatták, mivel Los Angeles egyik nyilvános parkjának férfi mosdójában szeretett volna közösülni egy férfival, aki történetesen egy inkognitóban lévő rendőr volt.

Az eset után Michael egy televíziós szereplésen elismerte, hogy homoszexuális. Az évek során már korábban is voltak találgatások szexuális irányultságáról, de ez volt az első nyilvános nyilatkozata a témában.

Szeretném elmondani, hogy nem okoz gondot, ha az emberek tudják, hogy jelenleg kapcsolatban vagyok egy férfival. Nem érzek szégyent. Hülyének, vakmerőnek és gyengének érzem magam, amiért hagytam, hogy a szexualitásomat így felfedjék. De egyáltalán nem érzek szégyent.

– mondta a CNN-nek 1998 áprilisában

A következő években megjelentett korongjai (Songs from the Last Century, Patience) ugyan nem kaptak rossz kritikákat, de a lemezek eladási számai jóval elmaradtak az előző George Michael-albumokétól.

2006 februárjában Michael ismét összetűzésbe került a törvénnyel és Londonban letartóztatták illegális drogok használatának gyanújával.

A „George Michael-reneszánsz” és a karácsonyi tragédia

Néhány hónappal később Michael bejelentette, hogy 15 év után először turnéra indul. Emellett Twenty Five címmel egy dalgyűjteményt is kiadott az Egyesült Királyságban. Az album, amely néhány új anyagot is tartalmazott, Michael 25 éves zenei pályafutásának ünneplése volt.

Ennek az időszaknak a legkiemelkedőbb eseménye a művész 2007-es londoni Wembley-koncertje volt, ahol több mint 90 ezer ember ünnepelte a nehéz napokat megélt bálványt. A fellépés elképesztő sikert aratott, külön érdekesség, hogy Michael a buli hevében 13 perccel túllépte a megengedett időkeretet, ezért egy több mint 130 ezer fontos bírságot kellet befizetnie.

A sztár az elkövetkezendő években rendkívül aktív volt, fellépett többek között a nagysikerű American Idol című műsorban is, 2011-ben pedig egy egészen különleges, szimfonikus-koncertsorozatra indult, amely a Symphonica nevet viselte.

A turné azonban nem tartott sokáig, mivel Michael a novemberi bécsi koncertje előtt hasi fájdalmakra panaszkodott, később kiderült, hogy tüdőgyulladása volt és egészen december elejéig az osztrák főváros egyik intenzívosztályán feküdt. A 2012-ben kiadott White Light című dala ennek az időszaknak a viszontagságairól és a felépüléséről szól.

A következő években a sztár egészségügyi állapota nem javult, sőt 2013-ban egy autóbaleset következtében enyhe fejsérülést szenvedett.

A barátok és a rajongók aggódva figyelték az imádott George állapotát, 2016 december 25-én pedig bekövetkezett az, amitől mindenki félt. Michaelre akkori élettársa, Fadi Fadaz talált rá karácsony reggel, a kiérkező orvosok pedig már nem tudtak segíteni rajta.

Jack Taylor / Stringer/ Getty Images HungaryStringer/ Getty Images Hungary

Hatása a zeneiparra

George Michael generációjának egyik legnépszerűbb és legtehetségesebb előadója volt, a több mint 30 éves pályafutása során olyan sikereket ért el, amelyek komoly hatással voltak a későbbi sztárokra is. Az énekes 2016-os halála megdöbbentette az egész világot, a közösségi médiában pedig sorra bukkantak fel az egykori kollégák szívfacsaró nyilatkozatai.

Michael egykori jóbarátja, Elton John így nyilatkozott róla a halála egyéves évfordulóján:

Mint mindannyiunk, George is követett el hibákat, de ő volt az egyik legkedvesebb, legnagylelkűbb ember, akit valaha ismertem.

Mariah Carey is megemlékezett a legendás zenészről:

Amikor meghalt, teljesen összetörtem. Aspenben voltam karácsonykor, és először nem igazán hittem el. Az emberek annyi pletykát kitaláltak. Szürreálisnak tűnt. Újra felraktam a Faith-et, és csak ültem, hallgattam, és azon gondolkodtam, hogy ez a dal egy valóságos remekmű.

Egykori zenésztársa és legjobb barátja, Andrew Ridgeley pedig így búcsúzott tőle:

Megszakadt a szívem szeretett barátom, Yog elvesztése miatt. Én, a szerettei, a barátai, a zenei világ, az egész világ gyászba borult.



Forrás: The Guardian, USA Today, Elle, Újságmúzeum, Biography.com, Origo

A figyelmetekbe ajánljuk