A római gladiátorok hivatásos harcosok voltak, akik különleges fegyverekre és páncélokra specializálódtak. Számtalan filmes alkotást feldolgozta már a témát, de lehet vannak még olyan érdekességek, amikről nem hallottál. Nézzük!
Kezdetben temetéseken szerepeltették őket
A gladiátor elnevezés a latin gladius, azaz kard szóbol ered, melynek melléknevesített alakja a gladiátor, azaz bajvívó. A harcos férfiak először Kr. e. 264 körül, 2300 évvel ezelőtt jelentek meg, amikor Róma még köztársaság volt, és nem a császár uralkodott. Akkoriban a gazdag rómaiak úgy próbálták magukat felsőbbrendűnek feltüntetni, hogy a tehetősebb emberek számára díszes temetéseket rendeztek. A gyászszertartásokon a szórakozás részét képezték a gladiátoroknak nevezett kardforgató harcosok élethalálharcai is.
Fontos volt, hogy mit viseltek
Köztudott, hogy a gladiátorok a hódító hadjáratok során foglyul ejtett rabszolgák voltak. Így pedig az, hogy mit viseltek a gladiátorversenyen, attól függött, hogy honnan jöttek. Három fő csoportra osztották őket: samniták (Itáliából), gallok (Franciaországból) és trákok (a mai Bulgária területéről). Spartacus például az egyik legismertebb trák születésű gladiátor volt.
Furcsa beceneveik voltak
A gladiátorok különleges iskolákban éltek, ahol a közelgő harcra próbáltak felkészülni. Nem csinálhatták azt, amit akartak, főleg nem mehettek oda, ahová szerettek volna. Még a szerelmi életüket is szigorúan szabályozták. Gazdáik külön szobában tartották őket szeretőiktől, annak érdekében, hogy megakadályozzák azt, hogy szökést tervezzenek, ha esetleg besokallnának a gladiátoréletből.
Hogy felkészüljenek a csatákra, vörös hús vagy nyers zöldség helyett nagy mennyiségű árpát fogyasztottak, emiatt pedig "árpás fiúk" néven ismerték őket.
Koruk popsztárjai voltak
Miután a köztársaság megszűnt, és Kr. e. 27-től kezdve a császárok kezdték irányítani Rómát, észrevették, hogy a gladiátorok rendkívül népszerűvé váltak, és átvették a gladiátorcsaták szervezését. Így nem csak temetések, hanem a tömegek szórakoztatására szolgáltak.
A gladiátorok pedig egyre profibbá váltak, az emberek önként jelentkeztek harcolni, mivel ez jó ételt, lakhatást és – ha valaki túlélte – hírnevet biztosított. Sok portré és kép maradt fenn a harcosokról, és Pompeii falain is találtak gladiátorokról szóló graffitiket.
Nem minden a hírnév
A gladiátorok a hírnév és az ismertség ellenére még mindig alacsonyrendű személyeknek számítottak, és a jómódú római polgárok nem akarták, hogy fiaik vagy lányaik egy napon legyen velük említve. A római jogban infámisnak nevezték őket, ami azt jelentette, hogy ki voltak zárva a többi római polgár jogaiból, nem szavazhattak és nem rendelkezhettek végrendelettel.
Ha egy gladiátor meg is nyerte vagy megvásárolta a szabadságát, akkor is infámisnak számított. Hogy támogassák egymást, a gladiátorok szoros testvériségben voltak, és összefogtak, hogy együtt fizessék az elesett bajtársak temetését.
