Hemingway, a közhiedelemmel ellentétben nem egy macsó volt, hanem egy olyan visszafogott író, aki nagyon tart a spanyolnáthától.


A múlt században pusztított a spanyolnátha, amely 50 millió ember életét követelte. Noha a filmekben és a szóbeszédben macsóként tartják számon Ernest Hemingwayt, a valóságban életének igen korai szakaszában találkozott a halál és a szenvedés témakörével, így a spanyolnáthával is.

Az első világháború alatt bombatámadások áldozatait gyűjtötte be a harcmezőről ─ katona nem lehetetett rossz látása miatt. Ezek az élmények ihlették A halottak természetrajza című írását. Ebben a művében a legrosszabb természetes halálról is beszél, ami nem más, mint a spanyolnátha okozta elmúlás.

A spanyolnátha idején nem volt a mai járványhoz hasonló védekezési stratégia: sem gyógyszerek, sem vakcinák nem álltak a népesség rendelkezésére. Hemingway rengeteg barátját és családtagját veszítette el a spanyolnátha csúcsa alatt. Később emiatt fokozottan félt a náthától, influenzától.

Hemingway és felesége egyszer karanténba kerültek kisfia szamárköhögése miatt. A lezárás azonban vidáman telt, Fitzgeraldékkal koktéloztak közben, Ernest pedig Fiesta című könyvén dolgozott. Mi több, szeretőjét is meghívta erre a különös nyaralására, ami a házasság felbomlásához vezetett.

Később a spanyolnátha lett az elfeledett járvány, hiába követelte embermilliók életét, keveset írtak és emlékeztek meg róla.

(Forrás: Fidelio)


A figyelmetekbe ajánljuk