Az elmúlt évtizedekben számos generáció rajongott a western-hősökért, akik félelmet nem ismerve szálltak szembe a mindenre elszánt gazfickókkal a vadnyugaton. A műfaj manapság ugyan hanyatlófélben van, de a régebbi alkotások vitathatatlanul a filmtörténet szerves részét képezik. Az alábbi cikkben öt olyan westernfilmet veszünk górcső alá, amit mindenképp látnod kell.
A hét mesterlövész (1960)
A hét szamuráj című film alapján készült mozit John Sturges rendezte. A hét mesterlövész hatalmas sikert aratott, amelyben nagy szerepe volt a klasszis szereplőgárdának: Steve McQueen, Yul Brenner és Charles Bronson mind rengeteget hozzátettek az alkotáshoz.
A sztori szerint egy Calvera nevű bandita - csapatával együtt - megállás nélkül terrorizálja egy mexikói település lakóit, a város vezetése pedig legvégső elkeseredésében hét zsoldost bérel fel, abban reménykedve, hogy megfékezik a gazfickókat. A főhősöknek ezután meg kell védeniük a várost a bűnözőktől, de emellett önvédelmi leckéket is adnak a helyi lakosoknak.
Ez egy klasszikus hőstörténet, rengeteg lövöldözéssel, és azok sem lesznek csalódottak, akik a komolyabb, erőszakosabb jelentekért rajonganak. A sztorinak azonban van egy érzelmesebb szála is, amely a barátságról és az összetartozásról szól.
Egy maréknyi dollárért (1964)
A filmet a műfaj egyik alapköveként tartják számon, amely Sergio Leone Dollár- trilógiájának első darabja, és Akira KurosawaYojimbo című klasszikusának nem hivatalos remake-je.
Az alkotás megismertette az amerikaiakkal a kis költségvetésű olasz westerneket - amelyeket később spagettiwesterneknek neveztek el -, emellett a fiatal Clint Eastwood számára ez a mozi hozta meg a várva várt sikert.
A filmben Eastwood egy kétszínű fegyverforgatót alakít, aki úgy ver át két rivális bandát, hogy mindkettőnek felajánlja a szolgálatait. Az ő epikus cowboy-alakítását csak fokozza a hangulatos filmzene, amelyet a nagyszerű Ennio Morricone komponált.
A Jó, a Rossz és a Csúf (1966)
A Jó, a Rossz és a CsúfSergio Leone Dollár-trilógiájának harmadik és egyben utolsó filmje. A mozit sokan a műfaj mesterművének tartják, köszönhetően az ikonikus felvételeknek, amelyek a következő évtizedekben az egyik legfőbb inspirációként szolgáltak az amerikai filmkészítőknek.
Az 1966-os filmben Clint Eastwood karaktere összeáll két másik férfival (Eli Wallach és Lee Van Cleef), hogy aranyat keressenek a polgárháború kellős közepén. A három férfi összecsapását bemutató jelenet a hibátlan vágás mintapéldája, amelyet a mai napig oktatnak a világ legnevesebb filmiskoláiban.
Az Egy maréknyi dollárért-hoz hasonlóan, ismét Ennio Morricone felelt a zenéért, és a nemrég elhunyt olasz zseni ezúttal is maradandót alkotott.
Volt egyszer egy vadnyugat (1968)
Ebben a filmben minden megvan, amiről egy western-rajongó álmodik: elsöprő sivatagi tájak, drámai lövöldözések, vonatrablások és egy karakteres gonosztevő, akit Henry Fonda alakít. Sergio Leone rendező néhány kisebb filmje után úgy döntött, hogy egy olyan remekművet ír, amely egy nagyívű történettel és nagyszerű karakterekkel ragadja meg a nézőket.
Már az első jelenet beszippantja az embert, mikor a Charles Bronson által megformált Harmonica a vasúti síneken szembeszáll három cowboy-val, miközben a nevével azonos hangszerén eljátszik egy dallamot, ami a sztori hátralévő részében végigkíséri a filmet. Morton báró meg akarja szerezni a Sweetwaterben található kiváló minőségű földterületet, ezért gyilkosokat bérel fel - élükön Fonda karakterével, Frankkel -, hogy végezzenek Brett McBain földtulajdonossal és családjával. Miután McBain új felesége megérkezik a férjéhez - és az egész családot holtan találja -, rájön, hogy ő örökli a férfi összes vagyonát.
A törvényen kívüli Cheyenne és Harmonica vállalják, hogy gondoskodnak a nőről, de hamarosan kiderül, hogy hátsó szándék lengi körbe a jótékony felajánlást.
Butch Cassidy és a Sundance kölyök (1969)
Robert Redford és Paul Newman párosánál kevés ikonikusabb duót jegyez a filmtörténelem. A Butch Cassidy és a Sundance kölyök kétségkívül korának legszórakoztatóbb westernje, és néhány jelenetet leszámítva olyan értékekkel bír, amelyek több mint 50 évvel később is megállják a helyüket.
Newman és Redford szabályosan brillíroznak a filmben, de jó megjelenésük és laza pimaszságuk nem von le semmit a hajmeresztő kalandjaik komolyságából. A film 1969-ben, egy olyan évben jelent meg, amikor a vietnámi háborúval és a Manson-gyilkossággal voltak tele a hírek, pont emiatt az amerikai nézők rendkívül értékelték a film humorát, mivel úgy érezték, hogy egy kis időre el tudnak menekülni a világ borzalmai elől.
Forrás: The Manual
