Clint Eastwood 65 éves filmes pályafutásának egyik leglenyűgözőbb aspektusa, hogy nem csak mogorva káromkodókat játszik el szívesen, hanem sok esetben kifejezetten szemétládákat is.
A Sergio Leone Dollár-trilógiájánakNévtelen emberétől kezdve A csempész című filmben szereplő, nem évszázados drogcsempész Earl Stone-ig Eastwood mindig is a zűrös alakokat kereste: pocsék férjek, hiányzó apák és gyilkosok. Ha a nyugdíjas rodeósztár Mike Milo lesz Eastwood színészi hattyúdala, akkor ő lehet Eastwood életművének egyik legkedvesebb karaktere.
Ez is érdekelhet: Clint Eastwood szerint ez a sikeres filmrendezés titka
Mindeközben Eastwood lakonikus természete olyan fiús játékosságot takar, ami ellenállhatatlanná teszi őt (különösen, ha egy orángután a szárnysegédje). Ám a nők hamar rájönnek, hogy a legfőbb gazfickókkal élnek együtt, akik eszméletlen önfeledtséggel tivornyáznak. Eastwood filmjeiben egyébként számos nagyszerű női alakítást láthatunk. Ilyen Jessica Walter a Játszd le nekem a Mistyt! című filmben, Tyne Daly a A végrehajtóban, Meryl StreepA szív hídjaiban, és van egy olyan is, amelyről nem sokszor beszélünk: Marsha Mason a Halálhágóban.
A Halálhágóban Eastwood játssza Tom Highway tüzér őrmestert, a koreai háború hősét, aki a harc utáni karrierje nagy részét egy üveg aljára nézve tölti. Amikor Highway lehetőséget kap, hogy régi állomáshelyén, az észak-karolinai Camp Lejeune-ben rendezkedjen be, összetűzésbe kerül ellenséges parancsnokával (Everett McGill), aki a bázis leglustább egységéhez osztja be. Highway rendbe szedi magát, de ehhez ki kell békülnie volt feleségével, Aggie Highway-jel (Mason) is.
Ha tovább olvasnál: A 91 éves Clint Eastwood saját filmjében lesz főszereplő
Marsha Mason színésznő 2017-ben
Fotó: Bruce Glikas/FilmMagic/Getty Images
Masont négy Oscar-díjra jelölték, mielőtt megkapta a Halálhágó szerepét, és ez volt az első filmszerepe azóta, hogy 1983-ban elvált Neil Simon drámaírótól. Egy Roger Ebertnek adott interjúban Eastwood azt mondta, hogy a régi vágású, filmsztárok keménységét látta Masonban. Ahogy ő fogalmazott:
Minél erősebbek a női szereplők, annál jobb egy film. Régen tudták ezt, amikor a női sztárok ugyanolyan fontosak voltak, mint a férfiak: gondoljunk csak Katherine Hepburnre, Bette Davisre, Claudette Colbertre. De az ötvenes évekre a női szerepek valahogy farmeres szomszédcsajok lettek − elvesztették az erejüket. Most kapnak néhány sort, egy kis szexjelenetet, és ennyi. Engem ennél sokkal jobban érdekelnek a nők.
Bár Mason Aggie-je csak mellékszereplő a Halálhágóban, de olyan erősen fúj Highwayre, hogy rájövünk, hogy ebben a hanyatló katonában több van, mint egy keményvonalas mániákus, aki utálja, hogy mi lett a tengerészgyalogságból. Úgy tűnik, hogy Mason-nel nagyon jól szórakoznak a filmvásznon. Ez a legnehezebb fajta filmszínészet: figyelni a társadra és a pillanatnak élni.
Karaktereik már túl öregek a megjátszáshoz, és túl jól ismerik egymást ahhoz, hogy érzelmi csatározásban vegyenek részt.
A film emlékeztet az Egyesült Államok háborús gépezetének hollywoodi felhajtására egy évtizeddel a vietnami háború vége után, de Eastwood nem próbálja a katonai toborzást hajtani a Top Gun vagy a Rambo: Első vér II. mintájára. Ő csak azt szeretné, hogy azok az emberek, akik az életüket a hazájuk szolgálatának szentelik, embernek érezzék magukat. És ezt nem tudta volna elérni a nagyszerű Mason nélkül.
Forrás: Slashfilm
