Hogy mi is pontosan a mizofónia, arról itt írtunk részletesebben.
A kapcsolat a hallókéregtől (az agy hallásközpontjától) az orofaciális motoros kéregig (amely az arc, a száj és a torok mozgását irányítja) vezet. Ennek azért is van értelme, mert a legtöbb mizofóniát kiváltó hangot az emberi arcot érintő műveletek – például a rágás vagy a légzés – okozzák.
A furcsa, hogy az eredmények azt mutatják, hogy a mizofóniában szenvedő emberek valójában a motoros kéreg ugyanazon részének stimulációját tapasztalják, amely a kiváltó hangot is előidézi másból – írja a ScienceAlert.
A kutatók szerint a mizofóniában szenvedők esetében rendellenes kommunikáció van a hallási és a motoros agyi régiók között, amit egy '„ szuperérzékenyített" kapcsolatként is lehet jellemezni – ilyen kapcsolatot még nem azonosítottak korábban az agyban a mizofónia kapcsán.
A kutatók még egy felfedezést is tettek: a motoros kéreg és a vizuális kéreg között erősebb kapcsolat alakult ki. A tanulmány szerint a mizofóniát valamilyen vizuális inger is kiválthatja. Mindez arra enged következtetni, hogy az agyi kommunikáció aktivál valamit, amit a tanulmány „tükörrendszernek" nevez, ami segít feldolgozni a más személyek által végzett mozdulatokat azáltal, hogy a saját agyunkat hasonló módon aktiválja – mintha mi magunk végeznénk az adott mozdulatot.
A kutatók szerint a ezért is olyan kellemetlen a mizofónia: az ember úgy érzi, mintha behatoltak volna az agyába, amikor az említett tükröződés megtörténik.
Ezt az elképzelést támasztja alá a kezelésének egyik módja is: a a kiváltó ingert az alanyoknak utánozniuk kell, hogy visszavegyék az irányítást az agyukban.
Amikor például látunk és hallunk valakit rágni, ami rettentően zavar minket, kezdjünk el rágni mi is valamit. Ezáltal a rágás nem egy betolakodó lesz az agyunkban, hanem a saját döntésünk eredménye.
A társadalom 6-20 százaléka él a mizofónia valamilyen formájával, de még mindig sok mindent nem értünk a betegséggel kapcsolatban. Legsúlyosabb formájában szinte elviselhetetlenné tehet bizonyos munkahelyi, családi és társadalmi helyzeteket.
A Journal of Neuroscience című folyóiratban megjelent tanulmány célja az volt, hogy jobban megértsék a jelenséget, hogy javítani lehessen a kezelését, amely komoly negatív hatással lehet az emberek mindennapi életére.
