Michelangelo Buonarroti a reneszánsz korszak egyik leghíresebb, illetve a világ egyik legnagyobb képzőművésze. A köznyelvben Il Divino (az isteni) néven ismert a nagy tiszteletnek örvendő művész, ezek mellett pedig a reneszánsz ember egyik archetípusának is tekintik. De érkezzen róla néhány igazán érdekes tény!
Dávid
Bár a híres szobrászok köztudottan kiváló minőségű márványt használtak a faragáshoz, Michelangelo ennek ellenkezőjét tette. Híres Dávid-szobrát egy selejtes és már-már megmunkálhatatlan tömbből faragta. A legenda szerint az anyagot 1464 körül faragták ki azzal a tervvel, hogy Agostino di Duccio szobrász használja fel, aki egy óriási figurát akart készíteni a firenzei dóm egyik pillérére. Ezt a projektet azonban két évvel később elvetette. Miután 10 évig senki sem használta fel a márványdarabot, Antonio Rossellino szobrász vette át, aki szintén eldobta. Így időközben a tömb megromlott és elöregedett.
Michelangelo ezután, 1501-ben lépett közbe, és elkezdett dolgozni a tömbön. Az anyagból pedig Dávidot faragta meg, amely az egyik legelismertebb művévé vált.
Hamisító volt
Michelangelo pályafutása korai éveiben egy mára elveszett Ámor-szobrot faragott ókori görög stílusban. Amikor Lorenzo de' Medici meglátta, azt mondta Michelongalónak, hogy sokkal jövedelmezőbb lenne, ha úgy tenne mintha egy eredeti ókori darab lenne. Medici kjelentette, hogy elküldi Rómába, és antiknak adja el. Végül Raffaele Riario bíboros vette meg a darabot, aki azonban hamar rájött, hogy hamisítvány, és visszakapta a pénzét. A szobor mindezek ellenére annyira lenyűgözte, hogy meghívta Michelangelót, hogy Rómában dolgozzon.
Költészet
A művész több mint 300 verset írt. Nem vette túl komolyan a költészetet és bolondságnak tartotta, de meglehetősen szórakoztatta. Szójátékokat használt, és számos témát érintett műveiben, többek között a szerelmet, a spiritualitást és az emberi lelket. Bár verseit életében hivatalosan nem adták ki, széles körben terjesztették a 16. századi Róma irodalmárai.
Nem nézte jó szemmel, ha kritizálták
Miközben Michelangelo Az utolsó ítélet című remekművén dolgozott, III. Pál pápa kíséretével ellátogatott a Sixtus-kápolnába. Köztük volt a pápa ceremóniamestere is, Biagio da Cesena is, aki a freskó megtekintése után megvetését fejezte ki. A későbbiekben Biagio levelet írt a pápának, amelyben kijelentette, hogy az alkotás túl sok meztelen alakot tartalmaz, és nem kápolnába, hanem sokkal inkább egy kocsmába való.
Michelangelo értesült erről a kritikáról, és válaszul Biagiot is beillesztette a freskóba. A ceremóniamestert lényegében a pokolban ábrázolta Minószként, az alvilági holtak bírájaként, kinek testére egy kígyó tekeredett.
Munkamániás volt
Michelangelo nagyon szerette a művészetét, nyilvánvalóan, hiszen ideje nagy részét munkával töltötte. Volt olyan eset, amikor annyira elmerült a mesterségében, hogy napokig elfelejtette levenni a csizmáját, és amikor végre levette, a csizmával együtt a bőre is lehámlott.
