Szorongó nő

Már csecsemőként látszik, hogy szorongó felnőtt leszel

Tudósok bebizonyították, már csecsemőkori viselkedésünkből kiderül, hogy milyen személyiségjegyekkel rendelkezünk majd felnőttként – tudhatjuk meg USA Nemzeti Egészségügyi Intézménye (National Institutes of Health, NIH) által finanszírozott kutatás eredményeiből.


A tanulmányt végző tudósok összekötötték a csecsemőkori alaptermészetet a felnőttkori viselkedéssel, és egyértelműen bebizonyították, hogy akár már születésünk után pár hónappal következtetni lehet felnőttkori attitüdeinkre, melyről EurekAlert számolt be.

Az eredetileg a Proceedings of the National Academy of Sciences tudományos folyóiratban megjelent tanulmány beszámolójából kiderül, hogy a kutatók kifejezetten a csecsemők viselkedésgátlásával foglalkoztak, mely egy olyan viselkedésminta, ami óvatosságot, félelemtudatot, elkerülő magatartást mutat, minden ismeretlen tárgy, szituáció, ember irányába.

A kutatók választása azért esett a viselkedésgátlásra, mely az viszonylag stabil marad egész életünk során. Az ilyen személyiségjegyet mutató gyerekekből később nagyobb arányban lesznek szociálisan visszahúzódó, szorongó, depressziós felnőttek.

A kutatás közel 27 évig tartott: a résztvevőket először 14 hónapos korukban mérték viselkedésgátlásra, majd ezt követően első alkalommal 15 éves korukban kellett visszatérniük a laboratóriumba, végül pedig 26 évesen vizsgálták meg őket újra.

A vizsgálatok során a tudósok az úgynevezett ERN agyhullámokat figyeltek meg, amelyek akkor jelennek meg, ha az illető egy-egy feladat során hibázik. Az ERN megmutatja, hogy valaki mennyire érzékeny az elkövetett hibákra, hogy tudja őket feldolgozni. Minél nagyobb az ERN, jellemzően annál nagyobb az esély arra, hogy az adott személy szorongásra és hasonló internalizáló viselkedésre hajlamos.

Az eredményekből világosan látszik, hogy azoknál a résztvevőknél, akiknél 14 hónapos korban mért viselkedésgátlása magas volt, azokból 26 éves korukra visszahúzódóbb, szorongóbb felnőtt lett.

Ezeknek az embereknek a romantikus kapcsolatuk száma elenyésző, egyéb szociális hálójuk pedig – legyen szó családiról, vagy akár barátiról – rosszabbul funkciónál. Fontos azonban megjegyeznünk, hogy az iskolázottságra és a foglalkoztatottságra nem mutatott sajátosságokat a gyerekkori viselkedésgátlás.

A figyelmetekbe ajánljuk