Művészet aligha létezhet szenvedély nélkül: minden alkotót ez hajt – létrehozni valamit, ami túlmutat önmagán. Vajon a szenvedély talál rá a művészre, vagy a művész a szenvedélyre? A Hamu és Gyémánt magazin őszi lapszámában Hegyi Dórival, Orr Mátéval, Pálos Hannával és Simon Mártonnal beszélgettünk alkotásról, élményekről, érzelmekről és a művészet különös erejéről. Ebből mutatunk most részleteket.
Simon Márton – szenvedély a költészet aspektusából
A szenvedés mennyiben elengedhetetlen eleme a költészetnek és a művészlétnek?
Aki tökéletesen rendben van mindennel, ami vele és a világgal történik, akit nem zavar, bánt, idegesít, kínoz, gyötör, vagy „csak úgy” foglalkoztat valami, az biztos, hogy nem fog verset írni. Ettől függetlenül a „szenvedés” önmagában semmire sem elég, és a „szenvedő művészt” mint intézményt is nehéz komolyan venni, arról nem is szólva, hogy a nehéz életút, mint egyfajta furcsa hivatkozási alap, a legcifrább bántalmazó elmebetegek egyik állandó mentsvára. Ez egy sor rossz beidegződés nyomán alakult így, az egész hihetetlenül szomorú, hamis és idegesítő. Ezzel szemben ha valaki minden nehézség, sőt sorscsapás és fájdalom dacára megpróbál egyben maradni, túlélni, továbblépni, adott esetben művészként, azt kifejezetten tiszteletre méltónak tartom. De ez messzire visz. A tanulás, a technikai tudás és a kitartás elengedhetetlen. A szenvedés nem.
Pálos Hanna – szenvedély a színművészet aspektusából
A szenvedélyt (vagy akár más érzelmet) a való életben szereted jobban megélni, vagy nagyobb élmény számodra a színpadon eljátszani?
Amikor nagyon szélsőséges érzelmi állapotba kerülök, akkor egyszerűen bekapcsol egy lámpa a fejemben, hogy vegyük fel, mi történik éppen velem. Ezekben a helyzetekben a fizikai tüneteimet is vizsgálom: milyen gyorsan veszem a levegőt, melyik izmom feszül be, hogyan működik a testem, és lelkileg éppen min megyek keresztül. Ez eléggé perverz része a szakmánknak. Persze ugyanúgy megélem a pillanatot, csak valahogy rögzítem, megjegyzem közben az állapotot. A próbafolyamatok során addig kell ásni, amíg egyszer csak előjön bennem egy korábbi élmény, amellyel utólag össze tudom kapcsolni a darabban fellépő érzelmeket. Ha ez megvan, akkor azon dolgozom, hogy a premierig pontosítsam és az előadásokon reprodukálni tudjam.
Hegyi Dóri (Ohnody) – szenvedély a zene aspektusából
Fotó: Hamu és Gyémánt / Földi Ádám
A termékeny egyedüllét vagy a szenvedélyes együttlét, közösségi lét – melyik inspirál inkább?
Szeretek egyedül lenni, gondolkodni: filozofikus, introvertált típus vagyok, ezért nekem a közösségi létezés, főleg akkor, ha ismeretlenekkel vagyok körülvéve, munkás szituáció. Azokat az embereket, akik huzamosabb ideje a közelemben vannak, megbecsülöm, tisztelem, szeretem, fontos a társaságuk és a velük folytatott mély beszélgetések. Szeretek hallgatni, reflektálni, elmesélni a világot a szűrőmön keresztül, azzal a hittel, hogy a tapasztalataim megnyugvást adhatnak a másiknak. A tapasztalataimat viszont egyedül vagy valaki mellett csendben élem meg. A szeretteim és az egyedüllétem inspirálnak leginkább.
Orr Máté – szenvedély a festészet aspektusából
Téged mikor és hogyan kerített hatalmába a festészet világa?
Gyerekkorom óta imádok rajzolni: kisgyerekként is szerettem ezt az elfoglaltságot, később matekórán (vagy inkább helyette) is szívesen rajzoltam. Már tinédzserkoromban, ha múzeumban jártam, hat-hét órán keresztül tudtam nézegetni a kiállított képeket. Mindenkinek vannak olyan területek, amelyek már kiskoruktól fogva izgatják, és szerencsés, ha gyerekként olyan környezetbe kerülsz, majd később felnőttként úgy alakítod az életed, hogy ezeket az érdeklődéseket ne elnyomja, hanem segítse a közeg, ami körülvesz. 2015-ben a partneremmel fél évre Horvátországba, Rovinjba költöztünk, a tengerparton laktunk. Arra voltunk kíváncsiak, hogy ha olyan helyzetbe hozzuk magunkat, ahol nem kell semmit csinálnunk, akkor mit csinálunk. Két hétig kávéztam, sétáltam a tengerparton, aztán elkezdtem rajzolni: kiderült, hogy akárhol is vagyok, én így rögzítem és dolgozom fel az élményeimet, vagyis a vizuális kifejezésmódhoz van egyfajta szenvedélyes kapcsolódásom.
Szöveg: Pellek-Szakszon Réka
Folytatás a Hamu és Gyémánt magazinban
A Hamu és Gyémánt magazin őszi címlapja
A szereplők további válaszait és a róluk készült fotókat keressétek a Hamu és Gyémánt magazin őszi lapszámában, amely elérhető a kiemelt újságárusoknál, illetve megrendelhető, előfizethető közvetlenül a kiadónál.
