Interjú Gyurta Dániellel: „Az évek során a személyiségem meghatározó részévé vált a gyorsaság”

Kiszakadni a mindennapok mókuskerekéből manapság nem könnyű. Gyurta Dániel egészen gyermekkora óta szimultán élt a hajnalban kukorékoló kakasokkal, hiszen a karrierjének fontos helyszínét jelentő medencében már azelőtt elkezdődtek az edzések, hogy a legtöbb ember a másik oldalára fordult volna az ágyban. A befektetett energia persze meghozta gyümölcsét, hiszen számtalan éremmel lett gazdagabb sportpályafutása alatt, nem is beszélve az olimpia ezüstről (2004), majd aranyról (2012)! A manapság sportdiplomáciában tevékenykedő egykori élsportolóval a lassúság és a gyorsaság fogalmáról beszélgettünk.

„Kilencéves koromtól kezdve az életem az uszodában a másodpercekkel és a stopperórával való küzdelemmel telt, ezért az évek során a személyiségem meghatározó részévé vált a gyorsaság. Húsz éven keresztül a vasárnapok kivételével minden nap reggel hatra jártam edzésre. A reggeli időbeosztásomnál minden perc számított: gyorsan kellett fogat mosnom, megreggeliznem, felöltöznöm. Lehettem volna lassú is, ami viszont tíz perccel kevesebb alvást jelentett volna. Ezek a tíz percek pedig összeadódnak, és egy négyéves olimpiai ciklus alatt napok lesznek belőlük.”

​Van, amikor mégis a lassúság a célravezetőbb?

„Amikor autót vezetek, vagy elmegyek a barátaimmal síelni, ahol a gyorsaságommal veszélyeztetnék másokat vagy saját magamat, ott inkább a megfontoltság dominál. Ezenkívül olyan helyzetekben is le tudok lassulni, amikor a higgadtsággal többre megyek, mint a gyorsasággal.”

A Gyurta Dániellel készült teljes interjút keressétek a Hamu és Gyémánt téli lapszámában, amely elérhető a kiemelt újságárusoknál, illetve megrendelhető és előfizethető közvetlenül a kiadótól és digitális változatban is beszerezhető.