Hátraszaltózni snowboarddal, akrobataszámot begyakorolni egy forgatásra, lóháton bejárni a sivatagot, popcornnak kisütött tücsköt kóstolni – a váratlan élmények számos különböző formában kopogtatnak be az életünkbe, és csak rajtunk áll, hogy milyen szélesre tárjuk az ajtót. A Hamu és Gyémánt magazin nyári lapszámában Bagossy Norberttel, Ónodi Eszterrel, Vági Bencével ésWossala Rozinával gyerekkori és felnőttkori, szakmai és szabadidős, tervezett és spontán kalandokról beszélgettünk. Ebből mutatunk most részleteket.
Ónodi Eszter, színművész a szakmai és a hétköznapi élet összhangjáról
A színpadon és a filmvásznon túl, az életed más területein is keresed a lehetőségeket a kalandokra?
A színészlétet spontánnak, izgalmasnak és egyáltalán nem megunhatónak gondolom – onnantól kezdve, hogy nincs két egyforma előadás, hiszen ha más nem is, a közönség összetétele és reakciói mindig teljesen eltérőek; egészen odáig, hogy színészként nem én generálom a projekteket, hanem akkor veszek részt valamiben, ha valaki gondol rám, ami eléggé kiszámíthatatlanná teszi az életem. Talán éppen ezért a magánéletemben szeretem az olyan napokat, amikor a lehető legunalmasabb módon élek: felkelek, főzök, pihenek, utána esetleg mozgok valamit. A halálosan monoton sportokat élvezem a legjobban: a futást, az uszodában faltól falig úszást, sőt, néha előfordul az is, hogy bringázás közben ugyanazokat a köröket teszem meg. Ezek a tevékenységek kiürítik az agyamat, így tudok feltöltődni. A szakmám annyi kalandot hordoz a mindennapjaimban, hogy az egyensúly helyreállításához szükségem van a monotonitásra.
Vági Bence rendező-koreográfus, a Recirquel művészeti vezetője a gyerekkori és felnőttkori kreativitásról
A gyerekkor a véget nem érő kalandok és mesék ideje. Te mit mentettél át felnőttkorodra ebből az időszakból?
A szüleim nagyon sokat meséltek nekem. A mesebeli világ gyerekként a hétköznapjaimban is jelen volt: édesapám elhitette velem, hogy létezik gumicukorfa, amelyről, ha jó gyerek vagyok, együtt szedhetjük le a termést. Egy másik alkalommal azt mondta, hogy ha elmegyek vele futni az erdőbe, akkor látni fogom a csodaszarvast – és volt akkora mázlija, hogy valóban találkoztunk egy szarvassal útközben… Édesanyámmal is nagyon sokat játszottunk, rajzoltunk, gyurmáztunk, építettünk együtt. Azt hiszem, ez a kreatív gondolkodásmód elkísért egészen mostanáig: megmaradt bennem a hit, hogy bárhol, bármikor, bármit meg lehet valósítani. Volt az elmúlt években pár olyan őrült ötletem, amelyben nem mindenki hitt, mégis világsiker lett belőle. A Recirquel kreatív energiája abban rejlik, hogy a társulattal képesek vagyunk kiforgatni a dolgokat a megszokott mederből úgy, hogy közben meg is érintsük a nézőket.
Wossala Rozina séf, étteremtulajdonos a gasztronómiai kalandról
Fotó: Hamu és Gyémánt / Mészáros László
Mit jelent számodra a gasztronómiai kaland fogalma?
A gasztronómiai kaland egy kultúra vagy egy ember megismerése ételeken keresztül. Sok mindent meg lehet érteni egy nemzet kialakulásáról, történelméről abból kiindulva, hogy mit és miért eszik. Nyugaton a művészeti egyetemeken tanítják a gasztronómiát, konyhaművészet (culinary arts) néven – én is egy ilyen szakra jártam Firenzében. És bár kóstoltam kacsaembriót Vietnámban, rántott tarantulát Kambodzsában, csótányt Afrikában, popcornnak kisütött tücsköt Mexikóban, ezek inkább kis élménybonbonok. Az igazi kaland számomra egy piacra elmenni, és az ott kapható különleges hozzávalókban elmélyülni, vagy egy idősebb embertől meghallgatni egy étel kialakulásának a történetét.
Bagossy Norbert, zenész az utazásról
Az utazás a mindennapjaitok része volt régen és most is. Mennyiben nehézség és mennyiben kalandok forrása számotokra úton lenni?
A kezdetekben előfordult, hogy Gyergyóból (Gyergyószentmiklósról – a szerk.) eljöttünk Budapestre egy ötperces interjúért: vezettünk tíz órát, lement a rövid interjú, itt aludtunk, másnap pedig visszavezettünk megint tíz órát. Az ilyen utak alatt rengeteg minden születik: van idő megfejteni a világot, lelki támaszt nyújtani egymásnak, összeveszni, kibékülni, új dalokat vagy klipötleteket kitalálni, kiválasztani az irányt, hogy időszakosan merre szeretnénk haladni. Számunkra soha nem volt teher úton lenni, mindig pozitív dolgokat tudunk belőle kivenni, és emellett rengeteg kaland is ért és ér minket az útjaink során. Az utazással az ember sokkal többet nyerhet, mint amennyit veszíthet.
Szöveg: Pellek-Szakszon Réka
Folytatás a Hamu és Gyémánt magazinban
A Hamu és Gyémánt magazin nyári címlapja
A szereplők további válaszait és a róluk készült fotómontázsokat keressétek a Hamu és Gyémánt magazin nyári lapszámában, amely elérhető a kiemelt újságárusoknál, illetve megrendelhető, előfizethető közvetlenül a kiadónál.
