A kétszeres Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas zongoraművész, karmester és zeneszerző, a Nemzeti Filharmonikus Zenekar volt főzeneigazgatója ma lenne 68 éves.
Kocsis Zoltán születésnapján kezdődik a bérletértékesítés
A mai napon, vagyis május 30-án indul el a Nemzeti Filharmonikus Zenekar honlapján az új bérletek értékesítése. A dátum nem véletlen: 1952-ben ezen a napon született Kocsis Zoltán, a kortárs magyar zene ikonikus alakja, aki 25 évig volt a Nemzeti Filharmonikusok zeneigazgatója.
„Régen sokkal több családban volt zongora”
De ki is volt Kocsis Zoltán? Milyen értékekben hitt? Hogy látták őt a külső szemlélők? Álljon itt egy rövid írás Fáy Miklós „tollából", ami a Hamu és Gyémánt magazin 2002. téli lapszámában jelent meg.
A Vörösmarty téri irodaházban ül, és mesél a Nemzeti Filharmonikusokról, a Kodály módszerről, Dvorákról. Komoly dolgokat mond, szabatosan, nyomdakészen fogalmaz, ritkán találkozni ilyen összeszedett mondanivalóval. De még érdekesebb az előadásmód. Kocsis Zoltán hosszan bámul kifelé az ablakon, maga elé nézeget – miközben beszél, mintha valami más tartományban járna. A szűkös irodai csőszék karfáján átveti a lábát, és időnként lengetni kezdi. Úgy viselkedik, mint egy ötven éves tapasztalattal rendelkező csodagyerek.
És az 1952-ben született Kocsis tényleg annak indult. Ötéves volt, amikor zenélni kezdett. „Akkoriban sokkal több családban volt zongora – mondja. Ez ugyanolyan fontos, mint hogy valaki korán hallgatni kezdje a klasszikusokat. Ma viszont – legyint – új értékek, új hősök bukkantak fel. A közönség nem érti úgy a zenét, mint annak idején."
Tizennyolc évesen megnyeri a Magyar Rádió Beethoven-versenyét, amit sűrű világjárás követ, megkoronázva mindezt a négykezesekkel Szvjatoszlav Richterrel. Komponál, zongorázik, ám karmester is immár jó ideje: vezeti és vezényli a Nemzeti Filharmonikusokat. Úgy érzi, ez nem megy zongorista karrierje rovására.
Ami igazán bántja: az értékek eróziója. „Ám ha elfogadnám, hogy a komolyzene visszafordíthatatlan válságban van, az életemnek sem lenne tovább értelme. De legyünk optimisták, hiszek abban, hogy a dolgok jobbra fordulnak, és a nagy tombolás után ismét visszazökken a világ szekere abba a kerékvágásba, ami igazi célok felé visz."
Hamu és Gyémánt 2002. tél / Kartman Erik
Kocsis Zoltán 2016 novemberében hunyt el, hosszú betegség után.
