Tom Crawfold, az Oxfordi Egyetem matematikusa nem kevesebbet állít, mint hogy eredménye lezárta a futballrajongók legrégebbi vitáját.
Crawfold egy egyedi algoritmus segítségével a játékosok klubjukban és a válogatottjukban elért teljesítményét vette figyelembe. A korszakos sztárokat hét pont alapján hasonlította össze az algoritmus, de ahhoz, hogy a listán szerepelhessenek, legalább két aranylabdát kellett szerezniük, vagy 1956 előtt – az aranylabda előtt – kellet komoly nemzetközi sikereket elérniük a játékosoknak.
Így maradt a listán Cristiano Ronaldo, Messi, Pele, Maradona, Marco van Basten, Johan Cruyff, Puskás, Di Stefano, Michel Platini és a brazil Ronaldo.
Az algoritmus a következő 7 kategóriát vette figyelembe:
- A klubsikerek összevetése, figyelembe véve a bajnokságok erősségét az UEFA együtthatójával.
- A válogatottban elért sikerek, amelyek alapján 150 pont járt a világbajnokságért, 100 az Európa-bajnokságért és 100 a Copa Americáért, illetve a gólkirályi címért extra pontok jártak.
- A klubcsapatban szerzett gólok
- A válogatottban szerzett gólok
- Az Aranylabdán elért szavazatok (itt a győztes szavazatait elosztották az első három játékos összes szavazatával, majd megszorozták százzal, hogy százalékot vonjanak).
- Egyéni rekordok
- „Z faktor szezonok" vagy „matematikailag kiemelkedő szezonok", ahol a játékosok góljai kellettek a csapatuk sikereihez.
Ezek alapján Cristiano Ronaldo – aki a hét kategória mindegyikében kiemelkedően szerepelt – lett minden idők legjobb focistája.
Jó hír viszont, hogy Puskás Ferenc az előkelő negyedik helyen végzett – a harmadik kategóriát meg is nyerte a 629 meccsen elért 625 góljával.