Hűtlenség, titkos házasság, mérgek – a legnagyobb botrányok XIV. Lajos udvarából

XIV. Lajos egy félszemű Kate nevű nővel vesztette el a szüzességét

Amikor XIV. Lajos 15 éves volt, édesanyja elkezdte keresni azt a nőt fia számára, aki bevezetné az ifjú királyt az „utódnemzés világába". Lajos számára hihetetlenül fontos volt, hogy örököst nemzzen, hogy tovább vigye a királyi vérvonalat. Aurora von Goeth történelmi tanácsadó és író azonban beszámolt arról, hogy a királynőnek milyen keményen kellett dolgoznia azon, hogy megtalálja a tökéletes nőt, aki levetkőzteti a fiát. Ezek voltak az elvárásai:

A kiválasztott nőnek nem lehetnek ambíciói arra, hogy jelenlegi rangja fölé emelkedjen, diszkrétnek, tapasztaltnak kell lennie, de természetesen nem túl tapasztaltnak, tisztának és betegségektől mentes hölgy lehet a közelében. Legyen bájos, de ne túl elbűvölő, elvégre az aktus maga eléggé megbabonázó tud lenni.

A királynőnek végül egyik saját udvarhölgyére, Catherine Henriette Bellierre, más néven Félszemű Katalinra esett a választása.

Az orleansi hercegnőnek viszonya volt férje biszexuális szeretőjével

Guy Armand de Gramont, Guiche grófja XIV. Lajos udvarának egyik legjóképűbb férfijaként volt ismert. A gróf, akit inkább Armand néven ismertek, biszexuális volt, és könnyen magára vonta mind a férfi, mind a női partnerek figyelmét. Armand és húga az Orleans-i herceggel és hercegnével, Philippe-el és Henriette-tel is jóban volt, sőt!

Armand és Philippe szoros kapcsolatot ápoltak, bár állítólag nem volt kiegyensúlyozott viszony a két férfi között. Philippe mélyen törődött szeretőjével és barátjával, Armand azonban inkább Philippe hatalmát és pénzét hajszolta. Armand nagyon kevés tiszteletet mutatott a herceg iránt, még egy álarcosbálon is megrúgta őt.

A legnagyobb tiszteletlenséget Armand azzal tanúsította a herceg iránt, hogy lefeküdt a feleségével, Henriette-tel.

XIV. Lajosnak volt egy szigorúan titkos második esküvője

Miután első felesége, Marie Thérèse d'Autriche 1683-ban hirtelen meghalt, XIV. Lajos nem sietett újraházasodni. Örököst nemzett, és sikeresen életben tartotta a vérvonalat, ám kevésbé érdeklődött a rendelkezésre álló európai hercegnők iránt. Volt azonban egy nő, aki felkeltette a figyelmét: Françoise d'Aubigné.

Akkoriban Madame de Maintenon néven ismerték. A fiatal nő korán megözvegyült, így Versailles-ban a palota törvénytelen gyermekeinek dajkájaként dolgozott. Ahol egyre közelebb került a királyhoz, mígnem egymásba szerettek.

Ám Madame de Maintenon rendkívül vallásos volt, így kényelmetlenül érezte magát, amiért XIV. Lajossal házasságon kívüli viszonya volt. S bár nincs konkrét bizonyíték az esküvőre, történészek ragaszkodnak ahhoz, hogy az emlékiratokban talált feljegyzések bizonyítják, hogy a király titokban feleségül vette őt. Kevés tanú volt, és az egészet a lehető legnagyobb titokban tartották a lány alacsonyabb státusza miatt.

Mérgek

1678-ban az a hír járta, hogy XIV. Lajos udvarának egyik tagja meg akarja mérgezni az uralkodót. A vád a titkok és a mágia mély kútját nyitotta meg, mivel az udvar több tucatnyi tagjáról derült ki, hogy bájitalokat vagy varázslatokat használtak a királyon. Abban az időben Párizsban virágzott a mágusok és varázslók alvilága, akik árujukat az udvar ambiciózus tagjainak adták el.

Elsősorban az ambíció hajtotta őket, hogy XIV. Lajos tetszése szerint hatalmat, vagyont és társadalmi státuszt ruházhat rájuk, így a belső köréhez tartozó embereknek bőven volt okuk arra, hogy versengjenek a kegyeiért és figyelméért.

1679-ben XIV. Lajos lényegében kriminalizálta a mágiát és a bájitalok készítését. Az utólag a mérgek ügye néven ismert esemény során különleges bíróságot hozott létre, amely három év alatt 400 ember ellen folytatott vizsgálatot, és 36 embert halálba, 34-et pedig száműzetésbe küldött.

(Ranker)