Csillagász azonosította Vincent van Gogh festményének helyszínét

Olson legújabb kísérletéhez a hollandiai Eindhoven időjárás- és csillagászati klub tagjai, Louis Verbraak és Ferry Zijp segítségét vette igénybe, és közösen megállapították, hogy az alkotáson látható nyárfasor 1884. november 13-án vagy 14-én, nem sokkal napnyugta előtt keletkezett, méghozzá a Nuenen holland település 365 méter hosszú Weverstraat nevű útszakaszán – írja az Artnet.

Ez is érdekelhet! Vincent van Gogh egyik leghíresebb festménye még a fizikusokat is ledöbbenti

Ahhoz, hogy megállapíthassa a keletkezés pontos helyszínét és időpontját, Olsonnak először meg kellett találnia a festményen látható táj helyszínét. Egy sajtóközleményben kifejtette:

Ha a 19. századi térképeken azonosítani lehetne a ösvényt, akkor könnyebb lenne megállapítani az alkotáson látható út irányát. Ezt követően csillagászati számítások segítségével már ki lehetne számítani a dátumot, amikor a lenyugvó nap korongja pontosan úgy helyezkedett, ahogyan a festő ábrázolta.

Ajánljuk figyelmedbe! Luxusingatlant is vehetnénk a világ 5 legdrágább festményének árából

A csillagász kutatásának következő fázisa némi művészettörténeti nyomozást is igényelt. Elmondása szerint Jacob Baart de la Faille, Van Gogh életművéről készült könyvösszeállítását tanulmányozta, melyben a szóban forgó festmény az F123 néven szerepelt.

Ezután sem állt meg a nyomozással, így rájött, hogy az F122 című festmény egy korábbi, őszi jelenetet ábrázol, amit a fákon lévő levelek száma és a lombozat színe egyértelműsít. A Nyárfa sugárút ősszel című alkotáson azonban a fák ritkásabbak és kevésbé erőteljesek.

Létezik Van Gogh műveinek datálására egy másik módszer is, melyre a történészek gyakran támaszkodnak, mégpedig a művész bátyjának, Theónak írt levelei. A 1884. október 25-e környékén kelt, 467. számú levél olyan leírást tartalmaz, amely pontosan megegyezik a Nyárfasor ősszel (Lane of Poplars in the Autumn) című festménnyel. A levélben ugyanis arról beszél, hogy nagyobb tanulmányt készített az őszbe boruló fákról, melyet vászonra vetett. Olson ezután a kép és a fák leveleinek száma alapján meghatározta az időkeretet.

A dátumokra kiemelt figyelmet fordítva egy „planetáriumi szoftver“ segítségével rájött, hogy a Nap délnyugaton, 240 és 244 fok között tért nyugovóra.Ezután még több történelmi adatokat keresett, hogy még pontosabb meghatározhassa a helyszínt. Így találtak rá a térképre, mely részletesen bemutatta Nuenen és a szomszéd falvak alaprajzait.

Csillagászati számítások alapján a lenyugvó nap 1884. november 13-án és 14-én látható volt a Weverstraat ösvény felett. A történelmi időjárási feljegyzések pedig megerősítették, hogy a nap tiszta égboltja kedvezett a művész plein air munkájának.

Ma is végignézhetünk ugyanazon az útszakaszon, ahol Van Gogh sétált egy hűvös őszi délutánon, és eltűnődhetünk, hogy a művész már szülőhazájában, Hollandiában érdeklődhetett az égi jelenségek megörökítése iránt, négy évvel azelőtt, hogy Dél-Franciaországban elkezdte volna megalkotni híres csillagfényes éjszakáit

– foglalta össze Donald Olson.