Szénnel működő gőzvibrátor a hisztériajárvány megfékezésére
Egy korabeli reklám az 1900-as évek elejéről
Getty Images
A tizenkilencedik század végén az orvostársadalom egy része úgy tartotta, hogy a nőknél „hisztériajárvány" uralkodik. Az akkori orvosi becslések azt találták, hogy minden negyedik amerikai nőből három szenved hisztériában. A viktoriánus kori Angliában a hisztériát az orvosok a szeméremtestük masszírozásával igyekeztek kezelni, hogy előidézzék a „női paroxizmust", de az eljárásra az orvosok többsége folyamatosan panaszkodott, mivel fárasztó kézimunkáról volt szó, hosszú időt vett igénybe, sok szakembernél pedig csuklófájdalom jelentkezett.
Emiatt az orvosok a mechanikus vibrátorok felé fordultak, és 1869-ben elkészült az első gőzzel működő vibrátor, amelyet kemencébe töltött szénnel tápláltak. Ezek azonban terjedelmes szerkezetek voltak, némelyikük akkora, mint egy étkezőasztal, ráadásul túl nagy helyet foglaltak el az orvosi rendelőkben, és a házhoz menő orvosok sem tudták elcsomagolni őket.
A problémát végül a konyhai robotgépeket gyártó Hamilton Beach oldotta meg: 1902-ben piacra dobták a „Try New Life" nevű készüléket, a világ első kereskedelmi forgalomban kapható vibrátorát. Az akkori konzervatív erkölcsi normák miatt azonban a készülékeket nem lehetett úgy reklámozni, mint amire valójában szánták.
Ehelyett egészségügyi eszközként kezdték el forgalmazni őket; egészen pontosan „elektromos masszírozóként", hogy enyhítsék az izomfájdalmakat. Többen valószínűleg tényleg azért vásárolták meg a szerkezeket, hogy enyhítsék a sajgó izmaikat, de mivel a vibrátor híre hamar elterjedt, a legtöbb nő tisztában volt vele, hogy nem egy masszírozó eszközt vásárolnak.
Ez is érdekelhet: A „halhatatlan" nő, akinek a halála megváltoztatta a világot
Önkorbácsolás a fekete halál ellen
Getty Images
A pestisjárvány idején mindenféle gyógymóddal próbálkoztak az emberek, kevés sikerrel. Ez sokakban azt a hitet erősítette, hogy a járvány az isteni harag következménye: Isten haragudott az emberiségre az elkövetett bűnei miatt, ezért büntetésül a pestist küldte a Földre. Sokan úgy kalkuláltak, hogy a pestisjárvány véget ér, ha saját magukat büntetik meg, ezért alaposan megkorbácsolták magukat. Ők voltak a flagellánsok, egy olyan középkori mozgalom, melynek tagjai bűneik vezekléséül a testüket naponta ostorozták. A mozgalom legalább az 1200-as évekig gyűlik vissza, de a csúcsát a pestisjárvány idején érte el, és Európa-szerte spontán flagelláns csoportok alakultak.
Az egyház elítélte a gyakorlatot, de a mozgalom futótűzként terjedt egész Európában: fehér köntösbe öltözött flagellánsok csoportjai – néha több ezren – járták a vidéket, kereszteket vonszoltak maguk után, és szó szerint vallási őrületbe kergették egymást.
A History Collection megemlít egy esetet, amikor egyszer több száz flagelláns érkezett Londonba Flandriából, akik naponta kétszer vonultak fel az utcákon, derékig levetkőztek, és véresre korbácsolták magukat háromfarkú ostorokkal, amelyek közül néhányat csomókkal és szögekkel rögzítettek.
Természetesen a korbácsolás ugyanolyan hatástalannak bizonyult, mint a pestis elhárítására szolgáló összes többi orvosság. A gyakorlat átmeneti hóbortnak bizonyult, és a flagelláció iránti lelkesedés éppoly hirtelen alábbhagyott, mint ahogyan keletkezett.
Teljes fogeltávolítás
Getty Images
A fogorvos hallatán sokaknak görcsbe rándul a gyomruk, pláne, ha foghúzásról van szó. De akik a mai fogorvosi kezelésektől is viszolyognak, azok örülhetnek, hogy nem kellett átélniük azokat a borzalmakat, amelyeket egykor fogorvoslásnak neveztek.
A tizenkilencedik századi Angliában például a higiénia mellett a fogápolás is siralmas színvonalon volt, az emberek fogai ezért gyakran már korai felnőttkorban tönkrementek. Ha pedig egy fog elrohadt, akkor meg kellett látogatni a szomszédos borbélyt/sebészt, aki fogóval, érzéstelenítés nélkül húzta ki.
Mindez furcsa ajándékozáshoz vezetett: hogy megkíméljék a gyerekeket attól, hogy életük során többször is át kelljen élniük a foghúzás fájdalmait, néhány szülő a „teljes fogeltávolítás" mellett döntött, ami amolyan ajándék volt az utódok számára a jövőben.
A teljes fogeltávolítás pontosan azt jelentette, aminek elsőre hangzik: az összes fogat kihúzták a gyerekek szájából, és műfogsorral helyettesítették azokat. A teljes fogeltávolítást olyan szép ajándéknak tartották, hogy gyakran a menyasszonyokat is megajándékozták vele nászajándékként.
Gladiátorok testnedvei
Getty Images
Az ókori rómaiak vegyes érzelmeket tápláltak a gladiátorok iránt: egyrészt megvetették őket, hiszen rabszolgák voltak, akiket brutális körülmények között tartottak és képeztek ki; általában a szabad rómaiaktól elkülönítve. Másrészt a gladiátorokat, különösen a legsikeresebbeket, csodálták és ünnepelték – akárcsak a mai sztársportolókat. A kemény edzések miatt a harcosoknak rendkívüli izomzata volt, jó fizikummal és testalkattal párosulva, ami miatt a nézők nagy része irigykedett is rájuk. Emiatt sok római nő (és férfi) fantáziált róluk, de a legtöbb esetben ezek megmaradtak fantáziaként, így máshogy kellett megközelíteni őket.
Így jöttek a képbe a gladiátorok testnedvei, különösen az izzadságuk, ami igen keresett árucikknek számítottak az ókori Rómában. A gazdag nők busás árat fizettek a leghíresebb harcosok izzadságáért és a testükről származó koszért. A rómaiak ekkoriban egy görbe fémpengét, az úgynevezett strigil-t használtak arra, hogy fürdés előtt eltávolítsák magukról a különböző szennyeződéseket, és adta magát, hogy ezzel kaparják le a gladiátorok bőréről is az értékesnek tartott izzadtságot és koszt.
A vevők gyakran közvetlenül az arcukra kenték a gladiátorok verejtékét és piszkát, amolyan arckrémként, míg mások kozmetikumokkal és parfümökkel keverték – amelyek az ókori Rómában általában a rangos nők kiváltsága volt.
De gladiátorvértől sem riadtak vissza a helyiek, ami szintén keresett volt a piacon: sok nő a kedvenc gladiátorainak vérével vonta be az ékszereit fésűit, parókáit, de még kozmetikumokba is belekeverték. A gladiátorokat különösen férfiasnak tartották, ami ahhoz a kissé hátborzongató gyakorlathoz vezetett, hogy a vérüket (és néha verejtékéküket) afrodiziákumként használták. Minél sikeresebb és híresebb volt egy gladiátor, annál erősebb afrodiziákumnak hitték a testnedvet. Lehetett tisztán inni, de sokan inkább borral keverve fogyasztották. De a gladiátorvér nem csak a kozmetikumokra és afrodiziákumokra korlátozódott: a rómaiak úgy vélték, hogy egészségügyi előnyei is vannak, különösen az epilepszia kezelésében.
Szervszaggató vonatok
Getty Images
Amikor a tizenkilencedik században forgalomba álltak az első vonatok, sokan attól tartottak, hogy a sebességük halálos veszélyt jelent az utasoknak. Az ekkoriban épített mozdonyok legfeljebb 45-50 kilométer per órás sebességgel közlekedtek, ami mai szemmel nézve lassúnak számít, de az 1800-as években élők előtte még nemigen tapasztaltak ekkora sebességet.
A sebességgel járó aggodalmak pedig nem feltétlen az esetleges balesetek miatt voltak hangosak: a vonatok ellenzői – köztük számos orvos – azt feltételezték, hogy az emberi fiziológia nem bírná el a galoppozó lovakénál nagyobb sebességű utazást. Azzal érveltek, hogy az utasok belső szervei a hátukhoz nyomódnának, ami halálos következményekkel járhatna.
A kétkedők úgy tartották, hogy a nőket különösen veszélyezteti a vonatozás, mivel a sebesség kirobbanthatja a méhüket a testükből. A vonatok sebességével kapcsolatos paranoia végül alábbhagyott, mikor a járművek terjedni kezdtek, és kiderült, hogy senki sem hal meg csak azért, mert a szíve vagy a tüdeje a hátához lapult; de egyetlen nőnek sem repült ki a méhe a testéből.
Vérátömlesztés tejjel
1854-ben Dr. James Bovell és Edwin Hodder a kanadai Torontóban kitört kolerajárvány idején kezdett el tejet fecskendezni az emberekbe. Az orvosokat egy másik szakember munkája inspirálta, aki amellett, hogy bárányvért adott át betegeinek, tejet is fecskendezett különböző állatokba, mivel szerinte „a tejben található apró olaj- és zsírrészecskéket a vér fehérvérsejtekké alakítja át".
Bovell és Hodder úgy vélte, hogy a tej segít regenerálni a fehérvérsejteket, ráadásul meglepő módon az első tejátömlesztést kapott betegük valóban túlélte és az állapota is javult.
A következő öt beteg viszont már sajnálatos módon meghalt.
A témáról egyébként egy külön cikket is írtunk, érdemes elolvasni: Voltak idők, amikor tejet használtak a vérátömlesztéshez
