A közös könyvek, a házi készítésű főzetek és a suttogó hálózat meghiúsította az aranykor azon törekvéseit, hogy korlátozzák a nők egészségügyi ellátáshoz való hozzáférését.
1878-ban Sarah Chase előadókörúton volt. A homeopátiás főiskolán végzett, egyedülálló anyaként Chase Manhattanben kereste a kenyerét, ahol előadásokat tartott a város közösségi helyiségeiben, majd a korabeli rendőrségi jelentések és újságok szerint úgynevezett aljas cikkeket árult, köztük szivacsokat, fecskendőket és útmutatókat arról, hogyan lehet a korabeli szóhasználattal élve lehozni a menstruációt, más szóval abortuszt előidézni. A 19. században Chase megélhetése a modern idők egyik leghírhedtebb születésszabályozás-ellenes keresztes lovagjának a száját is felkeltette: Anthony Comstockot, a lobbistát, aki 1873-ban a születésszabályozás értékesítését kriminalizáló törvények mögött állt. Ez volt a születésszabályozás és az abortusz vadnyugati korszaka, a Comstock 1873-as törvényeinek életbe lépése utáni és Margaret Sanger 1910-es évekbeli klinikái előtti időszak.
Egy felületes, felülről lefelé irányuló történelmi pillantás azt sugallja, hogy ebben az időszakban a születésszabályozás illegális volt, az abortuszról nem lehetett hallani, és a nők ki voltak szolgáltatva a biológiának, amikor a reproduktív sorsuk irányításáról volt szó. Ahhoz azonban, hogy megértsük, hogyan terjesztették az abortuszt és a születésszabályozást ebben az időszakban, meg kell értenünk, hogyan terjed az információ a hivatalos csatornákon kívül. A születésszabályozás az aranykor Amerikájában szakadófélben volt, legalábbis néhány fehér, dolgozó és középosztálybeli, írástudó nő számára. Szerencsés vállalkozók gyártottak fogamzásgátlókat és abortuszgátlókat, amelyek nem mindig voltak biztonságosak vagy hatékonyak, a hatóságok elől kitérve és börtönbüntetést kockáztatva, miközben az e termékek beszerzéséről és használatáról szóló információk kódolt nyelven és suttogó hálózatokon keresztül könnyen terjedtek a nők között.
A suttogó hálózatok régóta megkönnyítették a nők közötti beszélgetéseket a testükről és a termékenységükről. A nők évszázadok óta megosztják egymással az információkat. A Comstock korában helyi és informális útmutatások hálózata alakult ki, hogy információkat adjanak át a fogamzásgátlóról: hogyan kell használni, és ki árulja. Ez az információs hálózat a női suttogó hálózatok hosszú történetére támaszkodott Amerikában, amely a puritánokig és bábáikig nyúlik vissza. Ez a suttogó hálózat olyan erős volt, hogy miután a fogamzásgátlás legálissá vált, a fogamzásgátló gyártók igyekeztek lejáratni azt olyan reklámkampányokkal, amelyek célja a fogyasztók támogatásának erősítése volt a tudományosan tesztelt, nem pedig csak a barátok által ajánlott termékekkel. A könyvek is fontos szerepet játszottak a reproduktív egészséggel kapcsolatos információk terjesztésében. Ezek közt találtak kézikönyveket, röpiratokat, a pamfletek pedig előfutárai voltak a későbbi születésszabályozási reformerek által terjesztett írásos anyagoknak.
Szivacsok, óvszerek, tusfürdők - mindezek a mai módszerek már a 19. században is léteztek kezdetlegesebb formában. Voltak állati hártyából készült óvszerek, fém Dumas-sapkák, amelyek lényegében pesszáriumok voltak (ezek főleg Európában voltak hozzáférhetőek, Amerikában kevésbé). Sokan egyenesen a hátsó kertbe mentek, és teákat készítettek, olyan gyógynövényekből, mint a pennyroyal, a tansy és az anyarozs. Bár néhány vállalat, mint például a Colgate, megkockáztatta a Comstockiak haragját azzal, hogy legálisabb termékeik mellett fogamzásgátlót is gyártottak, összességében az erkölcstörvények miatt ez volt a kisüzemi, feketepiaci születésszabályozás aranykora. A fogamzásgátlást már eleve körülvevő megbélyegzés lehetőséget adott néhány nőnek arra, hogy vállalkozóvá váljon egy olyan időszakban, amikor más területek elzárkóztak tőlük.
Ráadásul a nőknek a háztartási tisztítószerekkel és termékekkel kapcsolatos meglévő ismeretei segítettek nekik abban, hogy vegyi anyagokon alapuló gyógymódokat találjanak ki és forgalmazzanak. Ez nem azt jelenti, hogy mindenki hozzáférhetett ilyen termékekhez. Egy átlagos középosztálybeli fehér középiskolát végzett nőnek Chicagóban 1885-ben nem biztos, hogy megvolt a megfelelő szavai vagy a forrásai ahhoz, hogy fogamzásgátlót kérjen az orvostól, vagy hogy maga keressen ilyen eszközöket. De azok az emberek, akiknek megvolt a tudásuk és az anyagi lehetőségeik ahhoz, hogy fogamzásgátlót keressenek, tudták, hogyan kell keresni kódnyelv alapján. Minden nap abortusz és fogamzásgátlás hirdetések jelentek meg az újságokban. Az olvasóknak csak tudniuk kellett, mit keressenek. A nőknek kreatívnak kellett lenniük, hogy hogyan juttassák el az információt. A menstruáció helyreállításáról beszéltek, nem pedig abortuszról. További kódszavak voltak még az elzáródás megszüntetése, továbbá a méh tisztítása az ilyen hírdetésekben.
Még a törvény sem mindig azt tette, amit Comstock remélt, hogy megakadályozza ezeknek az eszközöknek az árusítását. A híres abortuszkereskedő, Madame Restell, akinek reklámjai megelőző porokat ígértek a házas hölgyeknek, 1878-ban öngyilkos lett, miután a Comstock-törvények alapján büntetőeljárás alá vonták. Sarah Chase-t, az előadót és születésszabályozási vállalkozót azonban, aki egy Comstock-csapda áldozatául esett, soha nem ítélték el. A századforduló előtt még ötször tartóztatták le, és csak egyszer ült börtönben, mert egy páciense belehalt az abortuszba. Egy törvény nem feltétlenül hozta meg azt az alapvető változást, amire a támogatói vágytak. Comstock az úgynevezett trágár anyagok terjesztését és a fogamzásgátlók árusítását akarta megakadályozni. Nem járt sikerrel, bár csaknem egy évszázadba telt, mire a Comstock-törvényekben foglalt születésszabályozási tilalmakat semmissé tették.
(Forrás: Atlas Obscura)
