Picasso éveken át kihasználta múzsáját, aki végül idegösszeomlást kapott
Dora Maart sokan ma is Pablo Picasso múzsájaként ismerik, pedig amikor találkoztak, a nő már elismert fotográfus, festő és a szürrealista művészvilág kiemelkedően fontos alakja volt. Kapcsolatuk közel 10 éven át tartott, és mindkettőjük életére mély hatással volt. A szerelem mögött azonban meghúzódik egy másik, sokáig háttérbe szorított életmű története is.
A nőre 1936-ban egy párizsi kávéházban figyelt fel Picasso. A gyakran idézett történet szerint Dora fekete kesztyűben ült az asztalnál, majd a szétterített ujjai között egy késsel kezdett játszani. A jelenet annyira megragadta a festőt, hogy később elkérte a véres kesztyűt, és sokáig megőrizte azt. Hogy a történet minden részlete pontosan így történt-e, nehéz bizonyítani, de jól mutatja: Picasso az első perctől kezdve Dora bűvkörébe került.
Az asszony ekkor már jóval több volt, mint egy feltűnő nő a párizsi művészvilágban. Divat- és reklámfotókat készített, saját műtermet vezetett, kapcsolatban állt a szürrealizmus jelentős képviselőivel, és olyan alkotók közelében dolgozott, mint Man Ray vagy Brassaï. Képei a város peremére szorult emberek világát, az 1930-as évek társadalmi feszültségeit és a nyugtalan, álomszerű látásmódot kapcsolták össze.
Picasso mellett Dora fokozatosan a művészettörténet egyik legismertebb nőalakjává vált, csak éppen sokáig nem saját jogán. Modellje, társa és intellektuális partnere lett a korszakos zseninek, miközben fényképeken dokumentálta a Guernica megszületését is. Ezek a felvételek ma a 20. századi művészet egyik legfontosabb alkotói folyamatát dokumentálják, írja a Return of a Native. A kapcsolatuk azonban egyre terhesebb lett a nő számára. Picasso gyakran síró, szenvedő, megtört alakként ábrázolta, melynek egyik leghíresebb példája A síró nő című festmény. Dora később élesen elutasította, hogy ezek a portrék valóban őt mutatták volna meg. Mint fogalmazott:
Ez a mondat pontosan megmutatja, miért félrevezető, hogy Maart sokáig kizárólag Picasso múzsájaként emlegettük. A festő képein ő a fájdalom, a féltékenység és a háborús szorongás alakjává vált, miközben semmit nem mutatott meg a saját művészi személyiségéből. A legenda, amely Picassót erősítette, hosszú időre eltakarta Dora saját hangját.
Kapcsolatuk kilenc év után ért véget, amikor Picasso Françoise Gilot felé fordult. A szakítás súlyosan megviselte Dorát, aki idegösszeomlást kapott, majd hosszabb időre visszavonult a nyilvánosságtól. A későbbi visszaemlékezések gyakran úgy írják le ezt az időszakot, mint egy fájdalmas törést, amely után Dora élete és művészete más irányt vett.
Maar története nem egyszerű áldozattörténet. Inkább annak a példája, hogyan tud egy világhírű férfi művész árnyéka évtizedekre elfedni egy önálló, kísérletező és politikailag is érzékeny alkotót. Az utóbbi évek kiállításai és kutatásai éppen ezt próbálják helyreállítani. Maart ma már egyre kevésbé csak Picasso „síró nőjeként” emlegetik. Fotográfiái, szürrealista képei és a Guernicáról készült dokumentációi alapján a 20. század egyik jelentős női alkotójaként kerül vissza a művészettörténetbe.
Olvasd el ezt is!